Káldy Lajos: Kunyhó
„A pincék festője lettem, mert rádöbbentem, hogy ezek a remekművek… menthetetlenül el fognak pusztulni... Megmenteni nem tudom őket, csak elsiratni és emléket állítani nekik.” (Káldy Lajos)
Takács Gyula:
A magyar Waste Land-ek - Hegyközségeink pusztulására vs: sat
T.S. Eliot: The Waste Lande - Átokföldje Vas István fordításában
Kiegészítések:
Wasteland- videojáték
Takács Gyula:
A magyar Waste Land-ek - Hegyközségeink pusztulására vs: sat
T.S. Eliot: The Waste Lande - Átokföldje Vas István fordításában
Kiegészítések:
Wasteland- videojáték
2 megjegyzés:
Én köszönöm ezt is meg az előzőket is.
Lám én nem tanáltam a hálón a verset, s bépötyögém. Észrevettél eltérést a '78-as Szép versekbeli és a digikönyvtáras közt? /- A "versus" miatt kérdem csupán.) Minden jót!
Gondolom csupán költői a kérdés, hogy mit köll tennünk holnap s mindig.
A'szem sejtetik a versek, választások, a béjegyzések tartalma is. Őrizni, menteni, továbbadni, terjesztni s esetleg gyarapítni is az értékeket - kiegyensúlyozottan, együtt, korlátozva az azokat tekintet nélkül rombolókat. S készen bármikor a számadásra.
A versus utalás az oldaladra, ami elindította a gondolatmenetemet.
22-én a Muzsikás videó ragadott meg, bejegyzésembe be is építettem.
De a Takács Gyula vers is tovább motoszkált az agyamban, így született meg a másnapi bejegyzés.
A T.S. Eliot: The Waste Lande c. köteményből idézett kérdések kihagyhatatlanul adták magukat a témához.
Köszönöm a megjegyzésedet, jó, hogy értjük egymást.
Neked is minden jót kívánok!
Szia: Ria
PS:
A kiegészítéseknél a címre kattintva olvasható angolul az egész Eliot vers.
Megjegyzés küldése