Quimby
Kiss Tibor: Most múlik pontosan
Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl
Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő
*
Érdekes, elgondolkodtató ez a dal.
Vigasztalóan szomorú vagy inkább szomorúan vigasztaló, többszöri maghallgatás, elolvasás után sem lehet egyértelműen eldönteni.
Talán épp ezért szeretem.
*
2008-ban ezt írtam valakinek erről a dalról:
A dal érzékletes képei félelmetesen szomorúak.
Elmúlás, kishitűség, féktelen szenvedély, megsebzettség, rabság, hitetlenség, magány, elidegenedés, reménytelenség, áldozattá válás, bizonytalanság, otthontalanság, szenvedés, halál - a dalszöveg ezeket az érzéseket közvetíti, de a szinte egykedvűen éneklő előadót és a nyugodt lágy zenét hallgatva, ez eleinte fel sem tűnik.
A dal szövegében álomszerű képi asszociációk követik egymást, első hallásra alig érthető jelentésekkel. A dallam békés hullámzásán elandalodva meghökkentő a szövegnek ez az „érthetetlensége”, s ez, mint valamiféle álomfejtésre, magyarázat keresésre ösztönöz.
A dal értelmezésekor, a szimbolikus képek félelmeinkkel szembesítenek, de ugyanakkor az álomszerűségével reményt is sugall.
Reményt, hogy megszabadulhatunk félelmeinktől, miként a szorongásos rossz álom bűvöletéből megszabadulhatunk, amikor felébredünk. Az ébredéssel a félelmetes álomképek eltűnnek, ahogy a gonosz varázsló halálakor eltűnik a rossz varázslat is.
A dallam nyugodtan lüktető hullámai közt, az egymást követő, felbukkanó, majd eltűnő félelmetes képek, összességében azt is jelentik, hogy miként az idő múlik, megállíthatatlanul, úgy múlnak el a legviharosabb, legszomorúbb érzések is.
Elfogadni az örök változás gondolatát - tudni azt, hogy élni, érezni, akarni, cselekedni, csak „itt és most” lehet, csak ebben a pillanatban, ami éppen most múlik el - nagyszerű képesség! Élni vele felelősség.
*
Nem tetszik az, amit ezzel a dallal műveltek. *
Egysíkú, ósdi, demagóg szöveggé degradálták.
Gondolom engedély nélkül.
De tudom, ez is el fog múlni.
Kiss Tibor: Most múlik pontosan
Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl
Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő
*
Érdekes, elgondolkodtató ez a dal.
Vigasztalóan szomorú vagy inkább szomorúan vigasztaló, többszöri maghallgatás, elolvasás után sem lehet egyértelműen eldönteni.
Talán épp ezért szeretem.
*
2008-ban ezt írtam valakinek erről a dalról:
A dal érzékletes képei félelmetesen szomorúak.
Elmúlás, kishitűség, féktelen szenvedély, megsebzettség, rabság, hitetlenség, magány, elidegenedés, reménytelenség, áldozattá válás, bizonytalanság, otthontalanság, szenvedés, halál - a dalszöveg ezeket az érzéseket közvetíti, de a szinte egykedvűen éneklő előadót és a nyugodt lágy zenét hallgatva, ez eleinte fel sem tűnik.
A dal szövegében álomszerű képi asszociációk követik egymást, első hallásra alig érthető jelentésekkel. A dallam békés hullámzásán elandalodva meghökkentő a szövegnek ez az „érthetetlensége”, s ez, mint valamiféle álomfejtésre, magyarázat keresésre ösztönöz.
A dal értelmezésekor, a szimbolikus képek félelmeinkkel szembesítenek, de ugyanakkor az álomszerűségével reményt is sugall.
Reményt, hogy megszabadulhatunk félelmeinktől, miként a szorongásos rossz álom bűvöletéből megszabadulhatunk, amikor felébredünk. Az ébredéssel a félelmetes álomképek eltűnnek, ahogy a gonosz varázsló halálakor eltűnik a rossz varázslat is.
A dallam nyugodtan lüktető hullámai közt, az egymást követő, felbukkanó, majd eltűnő félelmetes képek, összességében azt is jelentik, hogy miként az idő múlik, megállíthatatlanul, úgy múlnak el a legviharosabb, legszomorúbb érzések is.
Elfogadni az örök változás gondolatát - tudni azt, hogy élni, érezni, akarni, cselekedni, csak „itt és most” lehet, csak ebben a pillanatban, ami éppen most múlik el - nagyszerű képesség! Élni vele felelősség.
*
Nem tetszik az, amit ezzel a dallal műveltek. *
Egysíkú, ósdi, demagóg szöveggé degradálták.
Gondolom engedély nélkül.
De tudom, ez is el fog múlni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése