Petrovics Emil: Játszik a szél
Németh Tibor verse
Játszik a szél a tó tükörével,
Ujja gyűrűket ejt bele lágyan,
Délben a tündér lép be vízébe,
Ingó rengő zöld sürűjébe,
Tó fenekéről nézi a vágyam
Járom a várost, járom a rétet,
Úgy tűnik, újra látom az estben,
Díszei: csillag rezge virága,
Illatos erdők árnykoronája,
Titkos alakját rejti egekben.
Játszik a szél a méla vizekkel
Úszik az éj, elúszik a nappal,
Dőre szavakkal egyre idézem;
Írom a vízen, írom az égen:
Távoli csókját meg sose kaptam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése