"s a rács tövén ott nőtt a rózsafa"

Nemes Nagy Ágnes: Az udvar történeteiből

Egy gangrács volt a földbe ásva
az udvar szögletén,
másfélméternyi kert határa –
s a rács tövén
ott nőtt a rózsafa,
a piros rózsafa,
és ezt a rózsafát zabálta
a szenes lova,
ez a vágni-való,
sovány, fakó –
egy óvatos, tüskös falat,
aztán – táltos parazsat –
habzsolta már, tépve, cibálva,
hogy’ villogott halvány pofája
a tűzben, mely nőtt, mint a láva
a macskaköves udvaron,
szikrázott a piros szirom,
visszfénye felszökött az égre –
mindjárt verték is orrba érte,
s mert megvetette satnya lábát,
úgy vonszolták hátrább – egyre – hátrább –
elbillent konttyal állt a fa.
Fekete, égett.
S a földön körben csupa vércsepp.
Ez volt a ló, s a rózsafa.

1959. március