Szabó Lőrinc: Anyám dalolt
Anyám dalolt. Legtöbbször szomorú
szövegeket. A megfagyott fiú
szívszaggató volt, s édes-kedves a
fekete tóban fürdő kis kacsa.
De a legjobban az tetszett, ahogy
a Lengyel Himnuszt – szinte lobogott,
mikor azt énekelte: oly üdén
szárnyalt a hangja, s oly szomoru fény
ragyogta be, hogy szívem reszketett,
s bár azt se tudtam, kik a lengyelek,
letérdeltem (így biztosan nagyobb
foganatja lesz!): háromszor csapott
égig a hang, a szent oltár előtt,
a térdrehullásnál, s amikor Őt,
Istent kértük: „Szabad hazánkat, óh,
add vissza nékünk!…” S hogy a zokogó
ima elnémult, csend lett, nagy szünet.
Ez után csak hallgatni lehetett.
Pethes Mária: Keresem...
Keresem simogatásod
de a komisz szelet
nem szelídítetted meg
s most dühödten ökleli
megbomlott szívem
Keresem csitító suttogásod
de vérem ritmusa összezilálja
fülemben a hangokat
Keresem édes csókod
de jeges eső ver arcom
S mikor már nagyon
nem bírom nélküled
felveszem elárvult kesztyűdet
és csüggő szárnyaiba
ujjaid nyomába
préselem egy ölelésre
nyirkos kezem
Pethes Mária: Lelkem turbinái
Nem azért leselkedem
be a gyermekkor elhagyott
szobájának ajtaján
hogy lássam a kinyomott szemű alvósbabákat
és az elmúlás térdein lovacskázzak
Nem azért veszek
ott mély lélegzetet
hogy a szabadság illata helyett
az árvaság keserű füstjétől
fuldokoljak
Nem azért keresem
a kicsiny tányért és kanalat
hogy falatonként befaljam
elmémbe vakolt
sugárzó mosolyodat
Nem azért jövök
hogy megtaníts a galambfiókák rívására
csak azt remélem
hogy kezed hajamban megtalálja
a hétköznapjaink egéről hiányzó csillagokat
és tudom hiába verem a hallgatás falát
úgy kongnak az álmok
mint korhadt fatörzs
de visszakövetellek a foszforeszkáló repcetábláktól
Szentostyahaza nyelvemre veszlek
Klónoztatnálak
de nincs bennem egyetlen romlatlan sejted sem
és csókod helyett tűzben tátogó szádról
azt olvastam le milyen borzalmas
kínhalál vár még rám
Az évszakok diadémját viselik a fák
Átüt a frissen nőtt füvön
a lebontott szülői ház alaprajza
Vészterhes felhők vonulnak
Tekinteted viharjelzője ütemesen villog
Anyám dalolt. Legtöbbször szomorú
szövegeket. A megfagyott fiú
szívszaggató volt, s édes-kedves a
fekete tóban fürdő kis kacsa.
De a legjobban az tetszett, ahogy
a Lengyel Himnuszt – szinte lobogott,
mikor azt énekelte: oly üdén
szárnyalt a hangja, s oly szomoru fény
ragyogta be, hogy szívem reszketett,
s bár azt se tudtam, kik a lengyelek,
letérdeltem (így biztosan nagyobb
foganatja lesz!): háromszor csapott
égig a hang, a szent oltár előtt,
a térdrehullásnál, s amikor Őt,
Istent kértük: „Szabad hazánkat, óh,
add vissza nékünk!…” S hogy a zokogó
ima elnémult, csend lett, nagy szünet.
Ez után csak hallgatni lehetett.
Pethes Mária: Keresem...
Keresem simogatásod
de a komisz szelet
nem szelídítetted meg
s most dühödten ökleli
megbomlott szívem
Keresem csitító suttogásod
de vérem ritmusa összezilálja
fülemben a hangokat
Keresem édes csókod
de jeges eső ver arcom
S mikor már nagyon
nem bírom nélküled
felveszem elárvult kesztyűdet
és csüggő szárnyaiba
ujjaid nyomába
préselem egy ölelésre
nyirkos kezem
Pethes Mária: Lelkem turbinái
Nem azért leselkedem
be a gyermekkor elhagyott
szobájának ajtaján
hogy lássam a kinyomott szemű alvósbabákat
és az elmúlás térdein lovacskázzak
Nem azért veszek
ott mély lélegzetet
hogy a szabadság illata helyett
az árvaság keserű füstjétől
fuldokoljak
Nem azért keresem
a kicsiny tányért és kanalat
hogy falatonként befaljam
elmémbe vakolt
sugárzó mosolyodat
Nem azért jövök
hogy megtaníts a galambfiókák rívására
csak azt remélem
hogy kezed hajamban megtalálja
a hétköznapjaink egéről hiányzó csillagokat
és tudom hiába verem a hallgatás falát
úgy kongnak az álmok
mint korhadt fatörzs
de visszakövetellek a foszforeszkáló repcetábláktól
Szentostyahaza nyelvemre veszlek
Klónoztatnálak
de nincs bennem egyetlen romlatlan sejted sem
és csókod helyett tűzben tátogó szádról
azt olvastam le milyen borzalmas
kínhalál vár még rám
Az évszakok diadémját viselik a fák
Átüt a frissen nőtt füvön
a lebontott szülői ház alaprajza
Vészterhes felhők vonulnak
Tekinteted viharjelzője ütemesen villog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése