"A gyomos part mellett két kacsa úszott az árnyéka felett, és a gyermek csak ült némán, és merengett"

Rabindranath Tagore: Banyanfa
Ó, te bozontos fejű, tóparti banyanfa, hát elfelejtetted már a gyereket, mint a hűtlen madársereg, mely egykor ágaid közt fészket rakott, és más fészekre lelve elhagyott?
Nem emlékszel már az ablakban ülő és föld alá merülő kusza gyökereid titkait csodáló bámulód képére?
Asszonyok jönnek, színültig tele korsókat mernek, és a te óriási fekete árnyad ott nyújtózik a tavon, mint az ébredéssel küzdő álmodó.
A hullámokon, mint aranykárpitot szövő nyugtalan, piciny vetélő, a napsugár táncolt.
A gyomos part mellett két kacsa úszott az árnyéka felett, és a gyermek csak ült némán, és merengett.
Szeretett volna szellő lenni, suhogó ágaid között lengedezni, árnyékoddá vágyott válni, hogy a vízen megnyúljon a nap fényében, madár is szeretett volna lenni és a legmagasabb ágadra szállni pihenni és lágyan tovaúszni, ahogy a gyomos part mellett a két kacsa úszik az árnyéka felett.

Rabindranath Tagore versei a Terebessen