Szabó Lőrinc: Sirás nélkül
Elég. Megúntam. Ha elhagytak,
hát elhagytak az angyalok.
Nélkülük se tévedek el már,
nélkülük is megmaradok.
Megmaradok, bennem az isten,
megyek a sejtett cél felé.
Az én hitem is van olyan szent
és tiszta, mint akárkié.
Megmaradok már sirás nélkül,
még ha úgy vagdal is tovább
az élet, ahogy én izenkínt
elfaragok egy ceruzát.
A magam katonája lettem,
vállalom a harcot, ha kell;
fütyülök minden kínra és csak
lelkem nyugalma érdekel:
fütyülök börtönre, golyóra,
s győzni fogok!… S ha veszitek,
úgy ásítok majd a halálra,
ahogy rám a puskacsövek.
(1939)
Elég. Megúntam. Ha elhagytak,
hát elhagytak az angyalok.
Nélkülük se tévedek el már,
nélkülük is megmaradok.
Megmaradok, bennem az isten,
megyek a sejtett cél felé.
Az én hitem is van olyan szent
és tiszta, mint akárkié.
Megmaradok már sirás nélkül,
még ha úgy vagdal is tovább
az élet, ahogy én izenkínt
elfaragok egy ceruzát.
A magam katonája lettem,
vállalom a harcot, ha kell;
fütyülök minden kínra és csak
lelkem nyugalma érdekel:
fütyülök börtönre, golyóra,
s győzni fogok!… S ha veszitek,
úgy ásítok majd a halálra,
ahogy rám a puskacsövek.
(1939)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése