Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett
(+ képek)
Max Corbacho - Reborn to Expansion
"A nullponttól a nullpontig, és közben eltelt az élet. Az esszéíró nem lelkipásztor, az életet szépnek, az elmúlást könyörtelennek tartja, és érzékeli élet és halál együttes munkálkodását napjaiban. A levelibéka messzire hallgatózik, egyik füle örömujjongást hall, a másik füle gyászdalt. Látnia kell a győzelemben a vereséget, a megvalósulásban az eltorzulást. Minél öregebb, annál inkább megvalósult már, egyre több van már mögötte, egyre több halott. Melyik béka örül ennek? Inkább ugrándozik még egyet, és az alkonyatban kuruttyol."
Mit tud a levelibéka? (részlet)
Konrád György: Az újjászületés melankóliája
Esszék, magánbeszéd az 1986–91-es években
József Attila: Már régesrég
Már régesrég rájöttem én,
kétéltü vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.
Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.
Tengerem ölelő karok
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.
1937. jan.
"Meg aztán az embernek mindenféle hangulata van. Nekem tetszik, hogy itt mifelénk annyiféle hangulat lehetséges, ahány időjárási változat, és nem tagadható, hogy a négy valóságos évszak forgandósága és az átmenetek változatgazdagsága a magyar irodalom hangulattárában is megvan.
Ennélfogva, igen tisztelt magyarok, adjuk meg a mindenkori Mostnak az ő különös méltóságát, és ha éppen szenteskedni vágyunk, szenteltessék meg az elillanó pillanat, ami a hétköznapba belecsempész valamennyit a létezés mámorából, ami úgy viszonylik az elmúlás iskolájához, mint a szem nyitása és behunyása."
Mi a magyar? (részlet)
Konrád György: Mit tud a levelibéka?
Válogatott esszék, naplórészletek (1973–1996)
Szabó Lőrinc: Ember voltam
Mint az égbolt, tágúl a pillám,
ha lecsukom:
fent s lent szállok, egyszerre minden
csillagokon;
feledés mos, emel magamból
s túl magamon.
Ember voltam. Csukom a pillám,
és úgy hagyom.
*Köszönöm "sat"-nak a gondolatindító blogbejegyzést, Ildikónak pedig a képet.
Konrád György: Az újjászületés melankóliája
Esszék, magánbeszéd az 1986–91-es években
József Attila: Már régesrég
Már régesrég rájöttem én,
kétéltü vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.
Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.
Tengerem ölelő karok
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.
1937. jan.
Ennélfogva, igen tisztelt magyarok, adjuk meg a mindenkori Mostnak az ő különös méltóságát, és ha éppen szenteskedni vágyunk, szenteltessék meg az elillanó pillanat, ami a hétköznapba belecsempész valamennyit a létezés mámorából, ami úgy viszonylik az elmúlás iskolájához, mint a szem nyitása és behunyása."
Mi a magyar? (részlet)
Konrád György: Mit tud a levelibéka?
Válogatott esszék, naplórészletek (1973–1996)
Mint az égbolt, tágúl a pillám,
ha lecsukom:
fent s lent szállok, egyszerre minden
csillagokon;
feledés mos, emel magamból
s túl magamon.
Ember voltam. Csukom a pillám,
és úgy hagyom.
*Köszönöm "sat"-nak a gondolatindító blogbejegyzést, Ildikónak pedig a képet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése