"de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél"

.József Attila: Kopogtatás nélkül



Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
1926. ápr.

Zene

Szabó Lőrinc: Zene

Hangok, tündérek, láthatatlanok,
míg a fül meg nem idéz, áramok
s jelek aztán is, tán a túlvilág,
az egyik, ti, kik szívünk ritmusát
isteni lüktetésbe kötitek,
illanóba és gyárthatóba, ti,
édes, játékos kísértetei
bent a Kintnek, óh zene, mennyei,
be jó átadnom magamat neked
s keretezni szárnyas képeidet,
hegedűk, a suhogásotokat,
harsonák, villámtornyaitokat,
a tengeredet, teljes zenekar,
a nem-tudom-mit, melybe belehal,
belevész minden külső mozdulat:
be jó, így, szűnve s mégis nőve, csak
sejteni az imbolygó tudatot,
s megsemmisűlni: Minden Én Vagyok!

Rajhesh Vaidhya - Google Video
Rajhesh Vaidhya - hummaa.com

"Létfenntartó látszatok közt csetlik-botlik az ember"

.



Berményi Géza - Cseh Tamás: Sámándal

Remegnek a, remegnek a holdból szálló fényhullámok
átjárják az őrült várost,
Remegnek a, remegnek a fényhullámok rángatják a
káprázódó kristályhálót.
Remegnek a, remegnek a kőben járó, vízben járó
körben járó szellemtáncok,
Beleremeg, beleremeg minden, minden, égben, földben,
arcban, bőrben, álomködben.

Éjszakánknak, éjszakánknak holdfényjárta mély kútjában
szertevibráló fényhártyája.
Szikrát szór a, szikrát szór az ember szemébe, állat szemébe,
káoszt varázsol a forma helyébe.
Szétszórja a, szétszórja a szempont szabályát, az ész logikáját,
hitmagyarázó szó mágiáját.
Beleremeg, beleremeg minden, minden, égben, földben,
arcban, bőrben, álomködben.

Semmi sincs már, mint volt régen, mégis kísért a múlt fényében
minden elmúltak szellemképe.
Remegnek a, remegnek a fényhullámok rángatják a
káprázódó kristályhálót.
Létfenntartó látszatok közt csetlik-botlik az ember lépte,
a létfenntartó látszatok képe.
.

"Embernek érzem magam, olyannak mint a többi.”

.Oláh Jolán: Madarak

„Az embereknek van egy nagy hibájuk. -
.........Hogy a lelküket nem nézik meg belülről,
hogy milyen? - Mert mindenkinek tiszta volna.
És én tudom, hogy cigány származású vagyok,
de nem tudom, hogy mi az a cigány, és én nem érzem azt,
hogyha valahova megyek, csak akkor, ha esetleg mondják, hogy cigány,
mégis hogy szóval és magamban nem tudom elképzelni, hogy cigány vagyok.
Embernek érzem magam, olyannak mint a többi.”
............................................................................Oláh Jolán (1932-2005)

Oláh Jolán sohasem járt iskolába, írni, olvasni férje és gyerekei tanították meg. Tizenkét éves korától kőműveseknél és bányában dolgozott.
Az 1970-es években betegsége miatt nyugdíjba vonult, ezután kezdett festeni. Tehetsége révén hamarosan országos és nemzetközi hírnevet szerzett. Az 1980-as évektől több kiállítása volt Salgótarjánban, majd Budapesten, Kecskeméten, és 1992-ben Párizsban a Magyar Intézetben is. A roma művészet történetében Oláh Jolán volt az első nő, akinek munkáit életmű-kiállításon mutatták be.

Oláh Jolán képek - Google
.