"fais ce que tu voudras" (Rabelais): augusztus 2009

2009. augusztus 30., vasárnap

N.E.M.

....................Metallica...........................................Apocalypitca

........

Metallica:
Nothing else matters

Semmi más nem számít*

A távolság nem számít, oly közel vagyunk
A szívünktől már több nem is telhetne
Örökké bízva abban, amik vagyunk
És semmi más nem számít

Így még soha sem tártam ki magam
Miénk az élet, éljünk vele
Ezeket a szavakat én így is gondolom
És semmi más nem számít

Bizalmat kerestem és benned megtaláltam
Minden nap valami új vár ránk
Szívem egy más világ felé kitártam
És semmi más nem számít

Soha nem érdekelt, hogy mások mit csinálnak
Soha nem érdekelt, hogy mások mit tudnak
De én tudom

A távolság nem számít, oly közel vagyunk
A szívünktől már több nem is telhetne
Örökké bízva abban, amik vagyunk
És semmi más nem számít

Soha nem érdekelt, hogy mások mit csinálnak
Soha nem érdekelt, hogy mások mit tudnak
De én tudom

Így még soha sem tártam ki magam
Miénk az élet, éljünk vele
Ezeket a szavakat én így is gondolom
És semmi más nem számít

Bizalmat kerestem és benned megtaláltam
Minden nap valami új vár ránk
Szívem egy más világ felé kitártam
És semmi más nem számít

Soha nem érdekelt, hogy mások mit mondanak
Soha nem érdekelt a játék, amiket játszanak
Soha nem érdekelt, hogy mások mit csinálnak
Soha nem érdekelt, hogy mások mit tudnak
De én tudom

A távolság nem számít, oly közel vagyunk
A szívünktől már több nem is telhetne
Örökké bízva abban, amik vagyunk
És semmi más nem számít

*tükörfordítás a zeneszöveg.hu oldalról

2009. augusztus 23., vasárnap

Creatio

.
Pillantásunk tüze

az Idő
........örök suhanásában
........feslő
....... Tér
és Erő
- Végtelen -
........tükrös tengerében
........áradó lüktetésben
........örvénylő buborék
........robbanásban
........szétfröccsenő szilánkok.
visszfény
ragyogása.

(solus)

Termtéshimnusz (Negyedik nap)

Caeli Deus sanctissime,
qui lucidum centrum poli
candore pingis igneo
augens decori lumine.

Quarto die qui flammeam
solis rotam constituens,
lunae ministras ordini,
vagos recursus siderum,

Ut noctibus, vel lumini
diremptionis terminum,
primordiis et mensium
signum dares notissimum:

Illumina cor hominum,
absterge sordes mentium,
resolve culpae vinculum,
everte moles criminum.

Praesta, Pater piissime,
Patrique compar Unice,
cum Spiritu Paraclito
regnans per omne saeculum.
Amen

Egek Szentséges Istene
a mennybolt fényes közepét
tüzes sugárral színezed
szépségét fénnyel növeled.

A negyedik nap így adod
a Napnak izzó keretét,
mellé a Hold s a csillagok
járását rendben megszabod.

Ekként az éj
s napvilág határát és az évszakok
s az összes hónap elejét
jól ismert jellel mutatod

Emberszívekre fény teríts,
a szennytől lelkünk szabadítsd,
törd szét a bűn bilincseit
és vedd el vétkünk terheit.

Add meg kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött fia,
és szentlélek vigasztalónk,
Egyetlen Úr örök király.
Amen

2009. augusztus 20., csütörtök

"Bármilyen barna is az a kenyér. Itthon sokkal jobb ízü énnekem"

Kodály Zoltán: Ének Szent István királyhoz

Petőfi Sándor: Fekete kenyér

Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.

Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér

Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!

Kuczka Péter : Messze volt a föld

Nem volt soha egy talpalatnyi földem,
egy szem gabonám nem termett soha.
Nem féltem, hogy a vetéseket zölden
szétveri a jég szöges ostora.

Nem szántottam és soha sem vetettem,
városban éltem. Messze volt a föld.
Áru voltam s áru volt a kenyér is,
amely az ételem mellé került.

De három éve, napi munkám mellett,
mint a gazdák figyeltem az időt,
mert bekúsztak a városba a földek,
bekúsztak a gyárakba a mezők.

Mint gazda figyeltem a vetésekre,
figyeltem kalászba hogyan szökik.
Van-e a szomszédnak szántani ökre
és hogy a szőlőt mikor kötözik.

Gondommá vált, hogy jó-e a vetőmag,
aratni kell, éles-e a kasza.
Gondommá vált, mit termelnek a gyárak.
Gondunkká így vált az egész haza.

Ma új kenyér került az asztalomra.
Most szegtük meg. Még párolog. Meleg.
Barna a héja s úgy fogom marokra,
mint megszorítok egy parasztkezet.

Szabó Lőrinc: Kenyér

Beléd haraptam, áldott kenyér,
és elborzadtam – Habfehér
tested kisértete oszlani
kezdett, zöldülni s foszlani,

s köröttem az eltünt szobák
falain, az utcán, a városon át
őt láttam mindenütt, csak őt,
a milliárdlelkű mezőt,

ahogy szétcsapott, ringva, – már
tenger volt, végtelen határ,
zöld végtelen, aztán rőt-arany.
Hány kalász élt ott, boldogan,

hány külön-külön kis akarat,
s minden kalászban mennyi mag,
és minden magban mennyi mult
s mennyi jövendő párosult!

– Aztán egyszerre magamat
láttam, e roppant áradat
gyilkosát, isten gyilkosát,
aki kaszával belevág

az örök csodába, töri, üti
a szent anyagot, megsüti
s eszi istent, aki test, aki vér –
S letettelek, darab kenyér,

s fölvettelek, elnéztelek,
magamban éreztem az életedet, –
aztán lassan úgy ettelek tovább,
mint a hivő az úrvacsorát.

2009. augusztus 18., kedd

"Utazol, Arthur, letelt az évad..."

Arthur Rimbaud: Egykor / EGY ÉVAD A POKOLBAN (részlet)

Egykor, ha jól emlékszem, az életem ünnepély volt, amelyen kitárult minden szív, és kiömlött minden bor.

Egy este a térdemre ültettem a Szépséget. - És keserűnek találtam. - És szidalmaztam.

Fölfegyverkeztem az igazság ellen.

Menekültem. Ó, boszorkányok, ó, nyomor, ó, gyűlölet, rátok volt bízva az én kincsem!

Eljutottam addig, hogy szellememben szétfújtam minden emberi reménységet. Minden örömre a vadállat nesztelen ugrásával vetettem rá magam, hogy megfojtsam. A pribékeket hívtam, hogy puskáik agyát marjam pusztulóban. A borzalmakat hívtam, hogy megfojtsanak homokkal, vérrel. A balsors volt az istenem. Elnyújtóztam a sárban. A bűn levegőjén szárogattam magamat. Jó tréfákat csináltam az őrülettel.

S a tavasz elhozta nékem az idióta rém-kacaját.

Ekkor, legeslegvégül, mikor már a pusztulás szélén álltam, arra gondoltam, hogy meg kell keresnem a régi ünnepély kulcsát, ott talán visszanyerném étvágyamat.

Az irgalom ez a kulcs. - Ez az ötlet bizonyítja, hogy csak álmodoztam.

"Hiéna maradsz..." stb., kiált a démon, aki engem oly kedves álmokkal koszorúzott. "Minden vágyadnak, önzésednek és minden bűneidnek a halál legyen a díja."

Ó, ez sok volt nekem: - Kérlek, kedves Sátán, ne nézz rám oly bosszúsan! - és közben néhány kis megkésett hitványság -, hisz te szereted, ha az íróban nincs meg a leíró és oktató tehetség - kitépem neked ezt a néhány ocsmány lapot a noteszomból, egy elkárhozottnak a noteszából.

Kardos László fordítása

...............................

Bereményi Géza - Cseh Tamás : Arthur Rimbaud elutazik

2009. augusztus 16., vasárnap

Pjotr Iljics Csajkovszkij

.
Pjotr Iljics Csajkovszkij - Wikipedia

Hattyúk tava

Rómeó és Júlia (1) (2) (3)

Tchaikovsky - Google Video

Csajkovszkij - Google Video
.

2009. augusztus 12., szerda

Korok - dallamok

Mike Oldfield: Blackbird

Ludwig van Beethoven: Moonlight Sonata

Mike Oldfield - Wikipedia
Mike Oldfield - Google Video

Ludwig van Beethoven - Wikipedia
Ludwig van Beethoven: - Google Video

"S ez egy szó erejével kezdek el újra élni"

....................Paul Éluard: Szabadság

Kis irkalapjaimra........................................Az ébredő dülőkre

Padomra és a fákra....................................Kitáruló utakra
Homokra és a hóra.....................................Szétáradó terekre
.....Felírlak én...................................................Felírlak én

Minden beírt papírra.................................A fényre mely kigyullad
Minden üres papírra..................................A fényre mely elalszik
Ha nincs hamura kőre................................Sok régi otthonomra
......Felírlak én .................................................. Felírlak én

Ó képek aranyára .......................................Szobámnak a tükörben
Harcosok fegyverére ..................................Kettészelt gyümölcsére
Királyi koronákra ........................................Ágyam üres héjára
......Felírlak én ....................................................Felírlak én

Dzsungelre sivatagra...................................Nyalánk kis kutyusomra
Fészekre rekettyésre .................................A fülét hegyezőre
Zengő gyermekkoromra ............................S balog mancsára is
......Felírlak én ....................................................Felírlak én

Az éj csudáira ...............................................Ajtóm trambulinjára
Fehér cipó napokra .....................................Meghitt kis tárgyaimra
A mátka évszakokra ...................................Az áldott lángu tűzre
.......Felírlak én .....................................................Felírlak én

Az elrongyolt egekre ....................................A nyíló női testre
A lápra mely penész nap .............................Baráti homlokokra
S tóra mely eleven hold ...............................És felém tárt kezekre
.......Felírlak én .....................................................Felírlak én

Mezőre láthatárra ........................................Döbbenet ablakára
Szárnyra kelt madarakra ............................Figyelmes ajkivekre
Árnyak malmaira .........................................A csönd fölé magasan
.......Felírlak én .....................................................Felírlak én

A friss hajnali szélre......................................Feldúlt rejtekeimre
Tengerre és hajókra.....................................Ledőlt fároszaimra
A tébolyult csucsokra...................................Búmnak merő falára
.......Felírlak én......................................................Felírlak én

A habzó fellegekre.........................................A vágytalan hiányra
Verítékző viharra..........................................A meztelen magányra
A sűrű únt esőre............................................A halál grádicsára
.......Felírlak én.......................................................Felírlak én

Szikrázó villanásra........................................A boldog gyógyulásra
Tornyosuló szinekre.....................................A szétfoszló veszélyre
A meztelen valóra.........................................S emléktelen reményre
........Felírlak én......................................................Felírlak én

................................S ez egy szó erejével
................................Kezdek el újra élni
................................Hogy rád ismerjek s neveden
.....................................Szólítsalak

.......................................Szabadság.

/fordította: Somlyó György/

2009. augusztus 11., kedd

"Tudd meg : szabad csak az"

.
A New York kávéházba bement egy derék parasztember, láthatólag nem gyakran járt ilyen helyen, de még Pesten sem sűrűn. A kasszához lépett, és megszólította a kisasszonyt: — Kérem, nekem azt mondták, hogy itt lehet találkozni azzal a nagy költővel, aki azokat a csodálatos magyar dalokat írta, hogy "Egy rózsaszál szebben beszél", meg "Én, a pásztorok királya..." Csak azt a dolgos kezét szeretném megszorítani ennek a derék magyar embernek...

A kasszírnő megmutatta a mélyvíz nevű területet: — Oda tessék lemenni, ott ül a művész úr. Meg fogja ismerni, sárga csillag van a kabátján.

Heltai Jenő: Szabadság

Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedon a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.

Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,

Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Inség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.

...................................................................................

és még valami, amit különösen szeretek:

Heltai Jenő: Ifjabb (részlet)
.

"Mi ketten egymást meg nem értjük"

.
Heltai Jenő: Vallomás

Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom.

Például arra, mit gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört szegény szivének
Legjobb barátja én legyek.

Legjobb barát! szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég vén,
S ön aggasztóan fiatal.

Ön csupa élet, csupa illat,
Lángol vakít, hevít, ragyog,
Hát hogyne szomjaznám a csókját
Én, aki angyal nem vagyok?

Olyan kevés amit kivánok...
Ha osztozkodni restel is,
Legyen a tisztelt lelke másé
Nekem elég a teste is.

Legyen lelkének egy barátja,
Kivel csevegni élvezet,
De ez az őrült, ez a mamlasz,
Ez a barát nem én leszek.

Legyen övé minden poézis.
És az enyém: csak ami tény,
Ő oldja meg a problémákat,
A ruháját viszont csak én.

Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe, kérem, nem vonom,
De annak, hogy megértsük egymást
Csak egy a módja asszonyom:

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
Vagy nekem adjon jobbakat!
.

2009. augusztus 10., hétfő

"Legyen mihozzánk szívetek szelíd"

François Villon - Ballade des pendus (Gérard Philipe előadásában)

Frères humains, qui après nous vivez,
N'ayez les coeurs contre nous endurcis,
Car, si pitié de nous pauvres avez,
Dieu en aura plus tôt de vous mercis.
Vous nous voyez ci attachés, cinq, six :
Quant à la chair, que trop avons nourrie,
Elle est piéça dévorée et pourrie,
Et nous, les os, devenons cendre et poudre.
De notre mal personne ne s'en rie ;
Mais priez Dieu que tous nous veuille absoudre!

Se frères vous clamons, pas n'en devez
Avoir dédain, quoique fûmes occis
Par justice. Toutefois, vous savez
Que tous hommes n'ont pas bon sens rassis.
Excusez-nous, puisque sommes transis,
Envers le fils de la Vierge Marie,
Que sa grâce ne soit pour nous tarie,
Nous préservant de l'infernale foudre.
Nous sommes morts, âme ne nous harie,
Mais priez Dieu que tous nous veuille absoudre!

La pluie nous a débués et lavés,
Et le soleil desséchés et noircis.
Pies, corbeaux nous ont les yeux cavés,
Et arraché la barbe et les sourcils.
Jamais nul temps nous ne sommes assis
Puis çà, puis là, comme le vent varie,
A son plaisir sans cesser nous charrie,
Plus becquetés d'oiseaux que dés à coudre.
Ne soyez donc de notre confrérie ;
Mais priez Dieu que tous nous veuille absoudre!

Prince Jésus, qui sur tous a maistrie,
Garde qu'Enfer n'ait de nous seigneurie :
A lui n'ayons que faire ne que soudre.
Hommes, ici n'a point de moquerie ;
Mais priez Dieu que tous nous veuille absoudre!

François Villon: Epithaphium - Melyet Villon készített a maga és cimborái számára, mikor együtt való felakasztásukat várták.

Társak, kik még világtok élitek,
Legyen mihozzánk szívetek szelíd,
Az Úr is majd enyhén ítéli meg,
Ki bús fejünkhöz szánva közelít.
Ím öt-hatával függünk körben itt
S már rothadó és tépett tetemeinket
Nem töltözi se dáridó, se ünnep,
Csak csont vagyunk már s por s hamu a végünk!
Gonosz teszen, ki ránk gúnnyal tekinget,
Kérjétek Istent, irgalmazzon nékünk!

Oh testvérek, ne légyen senkinek
Csúfság e jaj, bár átkos végre vitt
A törvény! Oh de hisz mindenkinek
A bölcs virtus szívében úgyse nyit.
Kérjétek hát ti, kikben él a hit,
A Szűz fiát, ne nézze vétkeinket,
Örök kegyelme tán nekünk is inthet,
S megóv: ne kelljen a pokolban égnünk!
Meghaltunk már, ne bántsanak már minket
Kérjétek Istent, irgalmazzon nékünk!

Reánk rohasztó bús eső pereg
S a hév nap szikkaszt és megfeketít,
Szemünk szedi holló- s varjúsereg
S szaggatja bajszunk s pillánk szőreit.
Nincs nyugovásunk percre sem! - repít
A változó szél s kedvére keringtet
S a sok csőrcsípés sebbel úgy behintett,
Hogy gyűszűlyuknál sűrűbb már a lékünk!
Utáljátok hát hirhedt tetteinket
S kérjétek Istent, irgalmazzon nékünk!

Ajánlás

Ég hercege! te ki vezérelsz mindent,
Őrizz: ne jussunk a Sátánhoz innét,
Ne légyen véle alkunk s fizetségünk!
S te nép! immár ne szidj, hogy végünk mint lett,
Hanem kérd Istent, irgalmazzon nékünk!

(Fordította: Tóth Árpád)

Szász Endre: Villon
.

2009. augusztus 9., vasárnap

2009. augusztus 8., szombat

Cseh Tamás: Micsoda útjaim voltak nekem

Cseh Tamás: Micsoda útjaim voltak nekem

Micsoda útjaim voltak nekem,
Szólt Desire, most hogy emlékezem.
Micsoda egy zűrzavar s hány tévedés,
Tán hazudtam is, és volt egy kevés.
És volt egy kevés nem is tudom
Hogy hívjam ezt?
Talán csak volt egy két este.
Ami nincs megnevezve.
És valószínű, hogy már így is maradnak,
nevezetlenül.

Ta-ra rá-rá-ram, ta-ra rá-rá-ram
Ta-ra rá-rá-ram rá-rá-ram ra-raram.

Ta-ra rá-rá-ram, ta-ra rá-rá-ram
Ta-ra rá-rá-ram rá-rá-ram ra-raram.

Ha én meg nem nevezem, más senki sem,
Meg nem nevezi azt a kevés,
Azt a kevés nem is tudom, hogy micsodát?
Amiben voltam szereplő.
Már pedig ahogy ez kinéz megnémulok,
És az a kevés is tünni fog.
Az a kevés nem is tudom hogy hívjam azt?

Talán csak így: volt egy két este...

Ta-ra rá-rá-ram, ta-ra rá-rá-ram
Ta-ra rá-rá-ram rá-rá-ram ra-raram.

Ta-ra rá-rá-ram, ta-ra rá-rá-ram
Ta-ra rá-rá-ram rá-rá-ram ra-raram...

Cseh Tamás - Csengey Dénes: Anna

Cseh Tamás - Google Video

Cseh Tamás - Google képek

Cseh Tamás hivatalos honlapja

Cseh Tamás dalszövegeinek listája
.

2009. augusztus 7., péntek

"zúgj, kürt; visszhang, felelj"

.

Alfred Tennyson: Tündérország kürtjei (Fordított: Szabó Lőrinc)

Ormok haván, tornyok falán
az ég zuhogó fénye lángol;
tó tükörét nap töri szét
s a vad vizesés zengve táncol.
Zúgj, kürt, a vad visszhangot felijesztve:
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.

Mily tiszta halk! Hallod a dalt,
a tisztuló és halkuló dalt?
Szirtek felett mint üzenet
Tündérország száz kürtje sóhajt.
Zúgj, a bíbor völgy zengjen veled össze;
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.

Óh kedves, a kürtök szava
belehal az égbe, a tájba;
de lelkeink visszhangja mind
nagyobb, s csak nő a muzsikája.
Zúgj, kürt, a vad visszhangot felijesztve;
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.
.

2009. augusztus 5., szerda

"És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik"

.
Zágon István: Az anya meg a szülő / Koncz Gábor előadásában

2009. augusztus 1., szombat

"Ha élek, veled éljek"

.
.................................Balázsnak és Tominak ajánlva

Pilinszky János: Itt és most

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

Nagy László: Kórus

Ó, szállj le ide, sólyom,
ó, szállj le ide, sólyom,
csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom,
csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom!

Te sólyom, aranycsőrű,
te sólyom, aranycsőrű,
te sárga, sárga, sárarany körmű,
te sárga, sárga, sárarany körmű!

Hasítsd fel selyemingem,
hasítsd fel selyemingem,
csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem,
csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem!

Ha élek, veled éljek,
ha élek, veled éljek,
ha égek, égek, égjek el érted,
ha égek, égek, égjek el érted!
.

Zenék a YouTube-ról

Bartók Béla:

Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára,

Sz. 106, BB 114 (1936) (forrás)

I. Andante tranquillo

II. Allegro

III. Adagio

IV. Allegro molto

Tihanyi László: Passacaglie

Concerto for Viola and Orchestra Op.49 (IV)

Schubert-Mahler: A halál ás a lányka(forrás)

Allegro(a)

Allegro(b)

Andante con moto (a)

Andante con moto(b)

Scherzo

Allegro (b)

Gustav Mahler - Tragic/Tragische Symphony / Symphony No. 6 in A Minor

Conductor: Leonard Bernstein (forrás)
I. Allegro energico, ma non troppo. Heftig, aber markig

II. Scherzo: Wuchtig

III. Andante moderato

IV. Finale: Sostenuto - Allegro moderato - Allegro energico

IV. Adagio. Sehr langsam und noch zurückhaltend

Liszt Ferenc: II. Magyar Rapszódia

forrás

forrás

Baradlay Richárd - A fátyol dala (The Perfect Name)
forrás

Black Sabbath - Iron Man
forrás

Magamról