Az ENSZ-közgyűlés 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává január 27-ét.

                                                                                         + Brúnó

"Talán semmi, talán Minden"

Ady Endre: Vajon milyennek láttál?

Nagy és derűs kópéságom
Véletlen, napos mezében
Jobb szerettél volna látni?

Csupán egyszer látni engem:
Gondolod, hogy mindent láttál
S hitted-e, hogy szivig-láthatsz?

Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.

S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán Minden.


Ady Endre: Ház a jegenyék között

Hol sűrülnek a jegenyefák
S hol babonásak a vidékek,
Sok folyosójú, szép kriptákban
Reggelnek korán
Álmos, hideg, vén és árnyas az Élet.

Kövült arcokra süt be a Nap
S a puha szőnyeg: síró márvány
S előttük halk háló-termeknek
A lyány-had vacog,
Riszálni felejt, holtak között járván.

Dél múlik: hideg és hidegebb
Egyre az alkonyatig minden:
S lámpáskor minden összecsöndül
Valami meleg,
Ébresztő, fogó és fölséges rímben.

Lidérc üli meg a jegenyét
S benn, babonás házban kigyúlnak
Termektől a cseléd-ajtókig
A Nap-riadott
Csókok, esték, vágyak, eskük és multak.

Mikor szikráznak a jegenyék
S jön az alkonyat sunyi csendben
És kigyúl a nagy-nagy kripta-ház,
Olvad és kigyúl
Legmindenfélébb, bolond szerelemben.

Az alkonynak ős órája üt,
Mikor már-már jönnek a lázak,
Jegenye lesz a ciprusokból
S hős jegenyék
Körülálljuk s befödjük ezt a házat.

"Köpenyem szárnya meg-megakad a jegenyék ormán."

Sárközi György: Esti országút

Zsonganak a drótok, szalad a hír, a hír,
Roppanó testtel feszülnek a póznák.

A fekete fűben tücskök dala sír,
Elhordott búza illata füstöl a tarlón át.

A tanyák föld alá merülnek lassan,
Istállóablakon iszkol a boszorkány -

Gyér csillagfénynél szállok a magasban,
Köpenyem szárnya meg-megakad a jegenyék ormán.

Cseh Tamás: A Véletlen Muzsikája

"Határ-szélén botot vágok"

Karinthy Frigyes: Ki kérdezett?


Ady Endre: Sípja régi babonának

A magyar kultúra napja

"Mit mondasz azokról, kik azért gyűlölik az emberi nemzetet, mert ők szerencsétlenek?
Ki nem lehet szerencsétlen? Vagy ki az, ki éltében egyszer-akkor magát szerencsétlennek nem érzé?
Magad vagy oka szerencsétlenségednek? Tűrd, amit okoztál.
Sors hozta magával bajaidat? Mit tehet az emberiség róla, hogy így történt?
Gonosz emberek miatt szenvedsz? De miért kell nehány gonosz miatt az egésznek gyűlöltetnie?
Gondold meg: azalatt, míg téged gonosz emberek nyomorúságba süllyesztettek; másokat a jók nyomorúságból emeltek ki. Itt e falut vad kéz porrá égeté; ott egy másat jóltevő kezek porból újraépülni segítettek. Itt egy ember rabló által hal meg; amott egy nemes szívű önéltét veszélyeztetve ugrik hab közé, egy előtte ismeretlent megmentendő.

Örömedben és keserveid közt szünetlen szeretettel viseltessél az emberiséghez, melynek kebeléből az erény magvai még soha ki nem száradtak. Szakaszról szakaszra jőnek idők, midőn nagy kiterjedésű rendbomlások állanak elő; s azt vélnéd, olyankor a gonoszság fékei mind széjjelszakítvák. Nézd keresztül az évkönyveket, s valld meg: ha az erénynek emberi erőt felülhaladni látszó jelenetei nem ilyenkor tűnnek-e fel legsűrűbben? Mennél fenyegetőbb állást vesz a rossz, annál szorosb kapcsolatba teszik a jók egymással magokat; s közöttök az emberiség annál tisztább világításban mutatkozik.

Ezeket meggondolván, bizodalmadat az emberek iránt tisztán megőrizheted akkor is, ha az érdemet üldöztetve s a lelkes fáradozót céljától elüttetve látandod."

/Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz - részlet/

Kölcsey Ferenc: Himnusz (Előadja: Darvas Iván)
A magyar kultúra napja

"A nullponttól a nullpontig, és közben eltelt az élet"

Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett 

                                                                         (+ képek)

Max Corbacho - Reborn to Expansion

"A nullponttól a nullpontig, és közben eltelt az élet. Az esszéíró nem lelkipásztor, az életet szépnek, az elmúlást könyörtelennek tartja, és érzékeli élet és halál együttes munkálkodását napjaiban. A levelibéka messzire hallgatózik, egyik füle örömujjongást hall, a másik füle gyászdalt. Látnia kell a győzelemben a vereséget, a megvalósulásban az eltorzulást. Minél öregebb, annál inkább megvalósult már, egyre több van már mögötte, egyre több halott. Melyik béka örül ennek? Inkább ugrándozik még egyet, és az alkonyatban kuruttyol."

Mit tud a levelibéka? (részlet)
Konrád György: Az újjászületés melankóliája
Esszék, magánbeszéd az 1986–91-es években


József Attila: Már régesrég 

Már régesrég rájöttem én,
kétéltü vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.

Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.

Tengerem ölelő karok
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.

1937. jan.

"Meg aztán az embernek mindenféle hangulata van. Nekem tetszik, hogy itt mifelénk annyiféle hangulat lehetséges, ahány időjárási változat, és nem tagadható, hogy a négy valóságos évszak forgandósága és az átmenetek változatgazdagsága a magyar irodalom hangulattárában is megvan.
Ennélfogva, igen tisztelt magyarok, adjuk meg a mindenkori Mostnak az ő különös méltóságát, és ha éppen szenteskedni vágyunk, szenteltessék meg az elillanó pillanat, ami a hétköznapba belecsempész valamennyit a létezés mámorából, ami úgy viszonylik az elmúlás iskolájához, mint a szem nyitása és behunyása."
Mi a magyar? (részlet)
Konrád György: Mit tud a levelibéka?
Válogatott esszék, naplórészletek (1973–1996)

Szabó Lőrinc: Ember voltam

Mint az égbolt, tágúl a pillám,
ha lecsukom:
fent s lent szállok, egyszerre minden
csillagokon;
feledés mos, emel magamból
s túl magamon.
Ember voltam. Csukom a pillám,
és úgy hagyom.

*Köszönöm "sat"-nak a gondolatindító blogbejegyzést, Ildikónak pedig a képet.

"kellett hiába kellett"

Rakovszky Zsuzsa: Dal

Nem adtad semmi áron
ma már ingyen se kell
idő fogytán az éhség
magát fogyasztja el

A polcokon ha mézre
ha hűlt helyére lel
ha így ha úgy az éhség
magát emészti fel

Időnk majd evvel-avval
mi haszna megterít
telhetett volna jobban
ha rosszul is telik

Hiányával betelten
tegyem most már hova
kellett hiába kellett
most már ugyan soha

Ligeti György: Le grand macabre (Aria of Gepopo, the Secret Political Police)

Pieter Bruegel: A halál diadala

"Elnézném, amint egyszer csak tétovázva"

Kép: Xanthos Hadjisoteriou  (1920 - 2003)

Here comes the sun - Nina Simone

József Attila: Az a szép, régi asszony

Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.
Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem,
napozva, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint ő maga, becsukva egy könyv van a kezében
s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integető fákkal.
Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.

1936. júl.-okt.

The Messenger - Lisa Gerrard