„A külső esemény puszta információként jelenik meg a tudatban, és nem kell, hogy szükségszerűen pozitív vagy negatív értékítélet kapcsolódjon hozzá. Az Én az, amely saját érdekeinek megfelelően értelmezi a nyers információt és eldönti, káros-e valamilyen szempontból vagy sem.”
A figyelemről:
Ahhoz, hogy információk léphessenek be a tudatunkba, figyelmünknek rá kell irányulnia.
A figyelmünket irányíthatjuk szándékosan, de figyelmünket befolyásolhatják, szándékainktól elvonhatják biológiai vagy társadalmi beidegződések is.
Az „Én”:
az önmagunkból és önmagunkról felfogott észleléseken és önmagunk megértésén alapuló, lelki működésekben megnyilvánuló egység, a tudattartalmaknak egy olyan fontos része, amely szinte sosem távolodik el túlságosan a figyelem középpontjából.
Figyelem és Én között kölcsönhatás van.
„A figyelem alakítja az Ént, s az Én gyakorol hatást a figyelemre.”
Élményeink függnek attól, mire irányul figyelmünk, s ez függ Énünktől: céljaink, szándékaink dinamikus rendszerétől.
Tevékenységeink megvalósításában és élményeinkben nagy szerepet játszik, hogy képesek vagyunk e figyelmünket hatásosan koncentrálni céljaink, Énünk érdekében.
Lelki entrópia:
Énünk veszélyeztetettségének érzése lelki rendetlenséget (entrópiát) idéz elő.
Ez a veszélyeztetettség érzés erősebb, ha túl nagy jelentőséget tulajdonítunk Énünknek, ha Énünk túlságosan tudatunk előterébe kerül.
Ilyenkor sérülékenyebb lesz Énünk, nő az elidegenedés lehetősége is, és mindez megnehezíti a mással való azonosulást, ami pedig Énünk komplexebbé és erősebbé válásának is feltétele.
Ha figyelmünket képesek vagyunk másra összpontosítani, mint az Én védelmére, ha képesek vagyunk figyelmünket szabadon használni, helyre áll bennünk a lelki rend (negentrópia), mely egyúttal Énünket is erősíti.
A tevékenységben való feloldódás.
Vannak olyan tevékenységek, amelyek igen nagy figyelmet igényelnek, ilyenkor egy időre az egyén Énjét képes tudata hátterében tartani (minél erősebb az Énje, annál inkább képes erre!), s így teljes tudatát kitölti tevékenysége – ez a tevékenységben való feloldódás.
Mivel ezek a feladatok az egyéntől általában csúcsteljesítményt igényelnek, ezért elvégzésük után az egyén ügyesebbnek, rátermettebbnek érezheti magát, ezáltal pozitív gondolatai, érzései megerősítést nyernek, ettől Énje erősebbé és integráltabbá válik, magabiztossága nő.
Így tehát Énünk időleges háttérbeszorítása végül is Énünk növekedését, gazdagodását eredményezi!
A tevékenységekben való feloldódásnak is fontos feltétele, hogy tudjuk figyelmünket összpontosítani, szabadon irányítani, hasznosítani.
Tevékenységünk sikeressége szintén azon múlik, hogy teljes figyelmünket szenteljük neki.
Az is fontos, hogy a feladatra való felkészülésünk során is ugyanolyan odaadóak legyünk, minden lehetséges eset számbavételét, minden lehetséges eszköz előkészítését, illetve a feladat elvégzéséhez szükséges képességeink folyamatos fejlesztését is teljes odaadással, vagyis figyelmünk összpontosításával végezzük.
Előző oldal
A figyelemről:
Ahhoz, hogy információk léphessenek be a tudatunkba, figyelmünknek rá kell irányulnia.
A figyelmünket irányíthatjuk szándékosan, de figyelmünket befolyásolhatják, szándékainktól elvonhatják biológiai vagy társadalmi beidegződések is.
Az „Én”:
az önmagunkból és önmagunkról felfogott észleléseken és önmagunk megértésén alapuló, lelki működésekben megnyilvánuló egység, a tudattartalmaknak egy olyan fontos része, amely szinte sosem távolodik el túlságosan a figyelem középpontjából.
Figyelem és Én között kölcsönhatás van.
„A figyelem alakítja az Ént, s az Én gyakorol hatást a figyelemre.”
Élményeink függnek attól, mire irányul figyelmünk, s ez függ Énünktől: céljaink, szándékaink dinamikus rendszerétől.
Tevékenységeink megvalósításában és élményeinkben nagy szerepet játszik, hogy képesek vagyunk e figyelmünket hatásosan koncentrálni céljaink, Énünk érdekében.
Lelki entrópia:
Énünk veszélyeztetettségének érzése lelki rendetlenséget (entrópiát) idéz elő.
Ez a veszélyeztetettség érzés erősebb, ha túl nagy jelentőséget tulajdonítunk Énünknek, ha Énünk túlságosan tudatunk előterébe kerül.
Ilyenkor sérülékenyebb lesz Énünk, nő az elidegenedés lehetősége is, és mindez megnehezíti a mással való azonosulást, ami pedig Énünk komplexebbé és erősebbé válásának is feltétele.
Ha figyelmünket képesek vagyunk másra összpontosítani, mint az Én védelmére, ha képesek vagyunk figyelmünket szabadon használni, helyre áll bennünk a lelki rend (negentrópia), mely egyúttal Énünket is erősíti.
A tevékenységben való feloldódás.
Vannak olyan tevékenységek, amelyek igen nagy figyelmet igényelnek, ilyenkor egy időre az egyén Énjét képes tudata hátterében tartani (minél erősebb az Énje, annál inkább képes erre!), s így teljes tudatát kitölti tevékenysége – ez a tevékenységben való feloldódás.
Mivel ezek a feladatok az egyéntől általában csúcsteljesítményt igényelnek, ezért elvégzésük után az egyén ügyesebbnek, rátermettebbnek érezheti magát, ezáltal pozitív gondolatai, érzései megerősítést nyernek, ettől Énje erősebbé és integráltabbá válik, magabiztossága nő.
Így tehát Énünk időleges háttérbeszorítása végül is Énünk növekedését, gazdagodását eredményezi!
A tevékenységekben való feloldódásnak is fontos feltétele, hogy tudjuk figyelmünket összpontosítani, szabadon irányítani, hasznosítani.
Tevékenységünk sikeressége szintén azon múlik, hogy teljes figyelmünket szenteljük neki.
Az is fontos, hogy a feladatra való felkészülésünk során is ugyanolyan odaadóak legyünk, minden lehetséges eset számbavételét, minden lehetséges eszköz előkészítését, illetve a feladat elvégzéséhez szükséges képességeink folyamatos fejlesztését is teljes odaadással, vagyis figyelmünk összpontosításával végezzük.
Előző oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése