„Fontos tudatosítanunk magunkban azt, hogy az öröm keresésének reflexe azért épült bele a génjeinkbe, hogy a faj fennmaradását elősegítse, nem pedig azért, hogy személyes előnyünkre szolgáljon”
„Nincs semmi rossz abban, ha követve ezt a genetikus programot élvezzük az általa, felkínált örömöket, feltéve, ha tudjuk miről is, van szó, és hosszabb távú céljaink elérésének érdekében képesek vagyunk uralkodni rajta.”
A rendből származó öröm
Az emberi tudat alapvető sajátossága, hogy képes az összefüggések felismerésére,
folyamatosan keresi a dolgok, jelenségek közötti kapcsolatokat, szabályszerűségeket, a „rendet”, és hasznosítja is felismeréseit a maga érdekében.
Ez a sajátosság nyilvánul meg az ember beszéd és fogalmi gondolkodás képességében, eszközhasználatában, minden tevékenységében, s természetesen érzéseiben is.
Épp ezért az ember a homeosztatikus élvezeteken kívül, képes örömet találni a „rendben” is.
Az embereknek a „rend” éppoly alapvető szükséglete, mint a légzés és a táplálkozás.
Az ember biztonságérzetéhez, hogy ne érezze magát veszélyeztetve, szükséges az, hogy „rend legyen világában”, tehát az, hogy dolgok között felismerhető összefüggések legyenek, hogy a világ a megismert összefüggések szerint, elvárásinak, szándékainak, céljainak megfelelően működjön.
Így azonban annak, hogy igazán jól érezze magát az ember, akadálya lehet az a felismerés, hogy „…a világegyetemet nem arra teremtették, hogy szükségleteinket kielégítse”,
s ebből adódóan „az ember örök elégedetlenségre van kárhoztatva”.
Mit lehet tenni e felismerésekből származó elégedetlenséggel?
Az embernek, ezekre a problémákra, társadalmi és egyéni szinten is megoldást kell találnia.
Társadalmi szintű megoldás az emberi kultúra megteremtése.
A tudomány folytonos fejlődésének mozgató rugója az örök emberi elégedetlenség, és „minden kultúra kifejleszt idővel bizonyos védekező mechanizmusokat az említett akadályok ellen – vallást, filozófiát, művészetet és megnyugtatást-, melyek pajzsként szolgálnak a káosz ellen.”
Így szolgálja a kultúra az ember biztonságérzetét, „rend” szükségletének kielégítését.
Az egyéni szintű megoldás kétféle lehet:
Az egyik, hogy elfogadja a társadalom által biztosított megoldásokat.
Nincs is ezzel addig gond, amíg a „kultúra pajzsai”, a vallásosság, hazaszeretet, hagyományok, stb. elegendőek a biztonságérzet fenntartására. De amikor kulturális átrendeződések zajlanak, akkor ezek az emberek a kulturális hiteiket elveszítve vergődnek a belső rend hiányától.
A másik lehetőség, hogy az egyén megteremti saját belső rendjét, s azt tudatosítja magában, hogy „Boldogságunk belső harmóniánkból ered, nem pedig abból, mennyire vagyunk képesek irányításunk alá vonni az univerzum hatalmas erőit.”
A teljesítményből származó öröm
Tökéletes élményt általában akkor élünk át, amikor olyan feladatot valósítunk meg sikeresen, amelyek kihívást jelentenek számunkra. Olyan lehetőségeket, amelyekre képességeink legjavát kell mozgósítanunk, illetve megfelelő felkészülést és teljes figyelmet igényelnek.
Ezek a feladatok érdekesek a számunkra, nem unalmasak és megoldhatóak is, ezért nem okoznak szorongást sem. A feladat végzése közben érezzük, hogy bármi történjen is, urai vagyunk a helyzetnek, kontrolláljuk azt.
Az öröm tehát a feladat érdekességéből, a teljesítmény sikerességéből, a kontroll gyakorlásából és önmagunkkal való reális elégedettségből származik.
Az autotelikus élmény – az önmagáért való tevékenységből származó öröm
Az autotelikus élmény azt jelenti, hogy a bennünket teljesen lekötő cselekvés belső jutalomértékűvé válik, mert a tevékenység végzése során folyamatos visszajelzést kapunk sikerességünkről.
„Az autotelikus élmény egy másik szintre emeli az életet, az elidegenedés átadja helyét az elkötelezettségnek, az unalmat felváltja az öröm, a tehetetlenség átváltozik az uralom érzetévé és a pszichikai energia nem vész el külső célok szolgálatában, ehelyett az Én-érzetet erősíti.
Amikor egy tevékenység belső jutalommal bír, az élet már a jelenben igazolást nyer, és nincs szükség arra, hogy túszul ejtsék valami eljövendő képzeletbeli jutalom kedvéért.”
Csikszentmihályi Mihály kutatásai szerint az örömteli élmény keletkezésének nyolc alapvető eleme van:
- a felkészültséget kívánó feladat
- a cselekvés és a figyelem egyé olvadása
- a világos célok és
- a folyamatos visszacsatolás
- a feladatra való összpontosítás /elkötelezettség /
- a cselekedetek feletti kontroll / magabiztosság /
- az éntudat "elvesztése" /háttérbe szorulása /
- az idő átalakulása /az idő érzet megváltozása /
Ha találtunk olyan tevékenységet, amelyben képesek vagyunk áramlat-élmény átélésére az nagyon jó, mert ezzel képesek vagyunk rendet teremteni tudatunkban, s javíthatjuk vele életminőségünket, de veszélyes is lehet, mert rabjává is válhatunk.
„Az Én foglya lesz a rend egy bizonyos adott formájának, és nem akar többé foglalkozni az élet kétes és zavaros dolgaival.”
Tehát nemcsak olyan dolgoknak kell átadnunk magunkat, amelyről tudjuk, hogy örömet okoznak nekünk, hanem inkább képeseknek kell lennünk minden tevékenységünkben örömet találni. Ennek „titka” pedig az, hogy figyelmünket mindig jelenünkre összpontosítjuk, mindig annak kell szentelnünk teljes figyelmünket, amit éppen csinálunk.
Aki erre képes, az céljait követve, mindig szem előtt tartja azt is, hogy nem csak a cél elérése okozhat örömet, hanem a célhoz vezető út is, s így nem felejti örömét lelni a jelenben, s élményeiben megtalálja a boldogságot.
Előző oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése