"hajat nyírtam, inget cseréltem, fizettem pontosan a számláimat"

Rakovszky Zsuzsa: Eldöntetlen kérdés

„Azért talán ez mégsem volt kevés…        
Hogy úgy éltem, ahogy: a köztes zónában, éppen        
feleúton: se mámor, se kétségbeesés…     
     
Korán keltem, korán aludni tértem,        
álomtalan aludtam reggelig,        
egy bolygón, amely úgy függött a térben,     
     
akár egy zsonglőr fönnmaradt tenisz-        
labdája. Hogy hajat nyírtam, inget cseréltem,        
fizettem pontosan a számláimat, pedig
  
ha fölpillantottam az égre, délben        
atommáglya lángolt éppen fölöttem,        
éjjel halott kövek villogtak a sötétben
        
saját hűlt helyükön. Hogy akit nem szerettem,        
annak sem ártottam, pedig pók a legyet,        
macska az egeret, s a róka részletekben
   
rágja tövig a tó jéglapjában rekedt        
eleven hattyú szárnyát. Hogy nem voltam hazug, vagy        
lehetőleg sosem szegtem ígéretet,

mikor pedig vonat rohan iskolabusznak,        
fölrobbant repülők hullnak az égből,         
s akitől egy fél napra elbúcsúztak,

már csak fém karkötőjéről vagy gyűrűjéről        
ismerik föl sokan… Hogy a valaha kedvest        
megtartottam szánalomból, hűségből,

hogy mindig ugyanaz a megszokott test        
lélegzett és mocorgott mellettem a sötétben,        
míg a kertből csak úgy dőlt befelé a nedves

növények szaga, s láttam átszaladni az égen        
a hullócsillagok parázsló csikkjeit,        
csigák tapadtak össze hullámzó fű tövében…

Hogy meghallgattam az ellenfél érveit,        
s egyként tiszteltem, ha nem is egyféleképpen        
állam és logika törvényeit, pedig

tudtam, hogy meghalok, hogy egyszer eljön értem,        
ami mindenkiért, s lezuhan a sötét        
alagsorba velem a lift… Mégiscsak érdem,
    
azt hiszem, valamit mindez mégiscsak ért,        
ha lesznek is, kik azt mondják felőlem,        
csak félig éltem, vagy félig sem, s többet élt

nálam a pók, a tigris vagy akár a belőlem        
nőtt, gyorsan hervadó gyom, mely mint valami kék,        
fénytől részeg ütőér lüktet a levegőben…”