Profán kiegészítés avagy, ahogy én gondolom

Profán kiegészítés aTeremtés alphangja című fejezethez

az egy,

az egység és egyensúly (harmónia), a rész és egész,

a kölcsönhatás, a halmaz és rendszer,

a véges és végtelen,
a lehetőségek és valóság, a létezés és megvalósulás,
tudat és tevékenység (reflektiv, kreatív stb.)

leginkább rendszerelméleti és pszichológiai fogalmak alapján

Világmindenség:
A határtalan lehetőségek és a lehetőségek folytonos megvalósulásaként létező, változó és véges világok örök és végtelen egysége.

vagyis: örök és teljes, tökéletes egység, a végtelen teljesség harmóniája.

Mi az ember?

Az ember: evolutív, bio-pszicho-szociális lény,
(test-életjelenségek, szükségletek, pszichikum, tudat: "én",
tevékeny - reflektív és kreatív stb. - személyiség)
nyílt belső és külső kölcsönhatásokban megvalósuló
(homeostasis, része a természetnek és a társadalomnak is)
véges egység (halandó egyén)

Mi az ember "emberség"-ének megkülönböztető lényege?
(Mi az az alapvető emberi sajátosság, amiben minden más élőlénytől másabb az ember?)

A tudatosság, a környezetére és önmagára egyaránt irányuló
tudatos reflektív-kreatív tevékenységekre való képességkomplexum!

Emberspecifikus-e a tudatosság?
Avagy vannak-e az "emberség" lényegét jelentő, az alapvetően "emberi természet"-nek tekintett sajátosság megvalósulásának más lehetőségei a világmindenségben.
A tudat, tudatosság, a tudatos reflektív-kreatív tevékenység feltételezhetjük, (mivel létezik!), hogy olyan örök lehetőség, amely megvalósulhat a világmindenségben máshol is, máskor is, jelentkezhet más létformák sajátosságaként is. A mi világunkban az evolúció során azonban az embereknél alakult ki legelőször.
A tudatosság minden emberre, és jelenleg csak az emberre jellemző sajátosság, képességkomplexum, amelynek kibontakoztatása azonban egyénenként igen eltérő lehet.

Az emberi tudatosság fejlődése: önállóság és a felelősség:

Önállóság
Az emberi tudatosság biológiai alapja, az emberi idegrendszer, de az egyén viselkedését meghatározó tudattartalmakat, kulturális alapprogramokat, alapértékeket, tudatszervező mechanizmusokat az emberi együttélés során kommunikációs helyzetekben szocializálja, sajátítja el minden ember. Az egyéni tudat szerveződése a személyiségfejlődés folyamatában zajlik.
A személyiségfejlődés egy bizonyos fokán a külső tudatszervező szocializációs hatások mellett, egyre jelentősebbé válik az egyén belső tudatszervező képessége, ami lehetővé teszi számára az önkontrollt, az önálló gondolkodást, önálló döntést és a hatékony önálló tevékenységet.

Felelősség
Tudatfejlődése egy adott szintjén, az ember reflektív-kreatív képességeiben jelentkező minőségi változások eredményeként lehetővé válik számára világban való létezésének, tevékenységeinek harmonikus vagy destruktív jellegét és ezzel együtt az emberiség valamint környezete fennmaradását vagy pusztulását eredményező viselkedési, tevékenységi lehetőségeit felismerni. E felismeréssel az ember (az egyén és közösségei) döntési helyzetbe kerül, választania kell:
Lemond-e a pusztításról, és ennek érdekében hajlandó-e fölösleges személyes vágyait is önként feladni, vagy sem?
Vállalja-e az emberiség fennmaradása érdekében az egymással és természeti környezetével való harmonikus életet, vagy sem?
A jövőért önkéntesen felelősséget vállaló emberek (egyének és közösségeik) teremthetik meg, az emberiség fennmaradásának lehetőségét.

Az ilyen, éltető, jövőért felelősséget vállaló emberek:

-az élet és a természet törvényeit (születés, fejlődés, halál) megértve és elfogadva,

-minden létezőt tiszteletben tartva,

-élő és élettelen környezetét tisztelve, annak sokszínűségét elfogadva,

-az értelmetlen pusztítás helyett, az élni és élni hagyni elvet alkalmazva,

-életét és életterét elődeitől nemzedékek során át továbbított ajándékként tekintve,
hálás szívvel, a következő nemzedékeknek megőrizve, megújítva, élhető formában való továbbajándékozására törekedve

-elődei kulturális örökségében válogatva,
az egyedi és közösségi létezés sokszínűségének csodáját elfogadva,
az életet szolgáló eszmék, gondolatok továbbadására törekedve

-önmaga lehetőségeit kibontakoztatva és ebben
másokat sem akadályozva, inkább segítve

-a másik embert - miként önmagát is-
feltétel nélkül elfogadva,
önmagához hsonlóan tisztelve, értékelve,
szeretve

-minden emberrel, minden létezővel, a világmindenséggel egységet vállalva,

kiegyensúlyozottan, harmóniában,
teljes életet élnek.
(teljes élet: elégedett, hiánytalan, irracionális vágyak nélküli)

Ha az emberek ezt az életet vállalnák, élnék, akkor ez személyes életükben, elégedettséget (örömöt, boldogságot) hozhatna, és egyben az emberiség tovább élésének lehetősége is lehetne.

Ha ez lehetőség megvalósulna, azt is jelentené, hogy ebben a továbbélő emberiségben a jövőért önkéntesen felelősséget vállaló emberi tudatosság örökítődne, élne tovább, mint „emberi természet”.

Ez a lehetőség adott.
Felismerhetjük és dönthetünk mellette, ellene.
Elutasíthatjuk vagy választhatjuk, és akkor törekedhetünk a megvalósítására.

Ezt a lehetőséget példázza Jézus is, és példája képes hatni, akár élt, akár, „csak” az emberiség fennmaradásáért önmaga felelősségére ébredt emberi tudatosság, az örök, éltető "emberi természet” szimbóluma

.........................................................................................................................

„Meg kell tanulnunk élvezni a mindennapi életet anélkül, hogy megakadályoznánk ugyanebben másokat.” /Csíkszentmihályi Mihály/