"Óh, várni! Ez az utolsó perc a legfájdalmasabb"

Szabó Lőrinc: Az utolsó perc a vigasz előtt

Nem te vagy, még mindig nem te vagy, hosszú út után, szenny után, szégyen után, nem te vagy, még mindig nem te vagy, hosszú út után, még most se, mikor a rohanás már agyonkínzott, – óh, még mindig egy negyedóra! Messze kihajlok a gyorsvonatból, hogy legalább a szem vigyen közelebb hozzád, legalább szemem csókolja össze messziről is a házat, amelyben tested s lelked vigasza vár.

Még egy negyedóra. Mennyi megalázás van mögöttem, és még mindig nem te vagy! Messze kihajlok az ablakon: jaj, most valami rettenetes karambol is jöhet még, élet és halál hidján rohanunk, s hiába nyílnak a lélek ujjongó szárnyai, a magakínzó türelmetlenség égig halmozza előttük a fogyó akadályokat.

Óh, várni! Ez az utolsó

perc a legfájdalmasabb,

az utolsó perc a vigasz előtt,

az utolsó perc az öröm előtt,

az utolsó perc, amely

messziről híd volt s most szakadék.

Óh, várni! várni! most is! ugy

vágyom, kedves, a sok

út után, szenny után, szégyen után,

úgy vágyom a tulsó

partra, úgy

várom égő homlokomra,

kedves, a te

távoli, tiszta kezed vigaszát,

mint baráti lelket a megtiport

érdem, akinek a büszkeség

magányában már hullanak

a könnyei, láthatatlan,

de dacos

torkából még egyre késik

feltörni

az életmentő zokogás.

.....................................................................

Szabó Lőrinc versek a Google Video-n