Képek

.
 Paul Verlaine: A Zöld Hordóban

Nyolc nap nyűttem cipőm az országút kövében,
Charleroi-ba így érkeztem végre meg.
A Zöld Hordóban egy vajaskenyeret kértem
és félig hidegen egy sonkaszeletet.

A zöld asztal alatt kinyújtottam a lábam
jókedvűn. Néztem a tapéta gyermeteg
ábráit. És egész nagyszerűnek találtam,
hogy egy lány - szeme víg, a melle rengeteg

- ez aztán, ez bizony a csóktól nem ijed meg! -
nevetve hozta be a vajaskenyeret meg
a sonkát, langyosan, kezében tarka tál;

a  rózsás és fehér, szagos foghagymakente
sonkát - és sört csapolt óriás serlegembe,
mit megaranyozott egy késett napsugár.

Rónay György fordítása

Paul Verlaine: A meghökkentek

Feketéllőn, hóban, homályban
a pince fénylő ablakában
   faruk kerek,

öt kicsi, térden leskelődve,
nézi, hogy készit a Pék szőke,
   nagy kenyeret.

Látják, hogy fehér karja éppen
szakít egyet a szürke pépen
   s láng-lukba tol.

Hallják, hogy sül a jó kenyér ki.
A kövér mosolyu Pék régi
   kis dalt dudol.

Az ölmeleg piros luk mellett
kuporognak, hol száll a szellet,
   egy se mozog.

Majd mikor lakomára készen
a cipót kiveszik a résen,
   s a füstfogott

gerendák alatt a befröcskölt
cipók fölzengenek, s a prücskök
   a padlaton,

hogy életet lehell e langy luk -
lelküket elbűvölik rongyuk
   alatt nagyon.

Úgy érzik, igen-igen élnek,
a zúzos Jézuskák, szegények
   mind, amikor

bedörmögnek a résen, s rózsás
állat-orrocskájuk a vasrács
   rúdjára forr,

midőn úgy sírnak, mint a barmok
s úgy görnyednek az égi csarnok
   fényére mind,

hogy nadrágjuk szétrepedezget,
s a téli szélbe csüngve reszket
   rajtuk az ing.

József Attila fordítása

Baudelaire - Verlaine -Rimbaud:  A romlás virágai (antológia)
.