Kattints az évszámra, ha érdekel. :)
Magamról
- Ria
- Hungary
- "Akárki vagyok / Vagyok / Ennyi bennem mindenképpen / Isteni" - Papp Márió: Részleges tökély -------------------- "Az én hitem is van olyan szent / és tiszta, mint akárkié." - Szabó Lőrinc: Sírás nélkül (részlet) ------------------------ A blogom leginkább valamiféle verses hangulati naplóként funkcionál, olvasóként azonban versgyűjteményként is tekintheted. ;-) Bejegyzéseimben a szerzők nevei, a versek, videók, zenék címei gyakran LINKként működnek.
2011. december 31., szombat
Békés, boldog, új esztendőt kívánok mindannyiunknak! :)
Nagy László: Adjon az Isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
õ küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetõk helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
2011. december 30., péntek
"csak emlékezz és értsd meg"
Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.
Fordította: Kosztolányi Dezső
A blog, ahol a költőnővel először "találkoztam". Köszönöm Tomi!
2011. december 24., szombat
"ANGYALOK ÉS ISTEN, mind nagybetűsen"
Charles Bukowski: Egy majdnem megírt vers
látom ahogy egy forrásnál iszol, apró,
elkékült kezeidből, nem, a kezed nem apró,
csak kicsi, a forrás Franciaországban,
ahonnan azt a levelet írtad amire
válaszoltam és nem hallottam felőled többé.
azelőtt őrült verseket írtál, bennük
ANGYALOK ÉS ISTEN, mind nagybetűsen, és
híres művészeket ismertél, és legtöbbjük
a szeretőd volt, és visszaírtam, rendben,
előre, lépj be az életükbe, nem vagyok
féltékeny, hiszen sose találkoztunk. voltunk
közel egyszer, New Orleans-ban, fél tömbnyire,
de nem futottunk egymásba. hát mentél a
hírességekkel, és írtál róluk, és, nyilván,
úgy találtad, a hírességeket a hírnevük
érdekli, és nem a gyönyörű lány az ágyukban,
aki megadja nekik, aztán korán ébred, hogy
csupa nagybetűs verseket írjon, bennük
ANGYALOK ÉS ISTEN. tudjuk hogy Isten halott,
megmondták, de téged hallgatva nem voltam
benne biztos. talán a nagybetűk miatt. az
egyik legszebb költőnő voltál, én meg mondtam
a szerkesztőknek, „őt, nyomjátok őt, őrült, de
csodálatos. az övé igazi tűz”. szerettelek,
ahogy férfi a nőt, akit meg sem érintett, csak
ír neki egyre és kis fényképeken őrzi.
szerethettelek volna jobban, egy kis szobában
cigit sodorva míg hallgatom hogyan csurgatsz a
vécén. de ilyen nem volt. szomorúbb levelek
jöttek. szerelmeid megcsaltak. kölyök, írtam,
a szeretőid ilyenek. nem segített. van egy pad,
a tiéd, egy hídnál, a híd meg egy folyó felett,
és ott ülsz minden este és csak siratod a
szerelmeid akik bántottak és elfelejtettek.
válaszoltam, azután csönd. egy barát levelében
az öngyilkosságod, 3 vagy 4 hónappal később.
ha találkozunk, talán elbántam volna veled,
vagy te velem. jobb volt így.
látom ahogy egy forrásnál iszol, apró,
elkékült kezeidből, nem, a kezed nem apró,
csak kicsi, a forrás Franciaországban,
ahonnan azt a levelet írtad amire
válaszoltam és nem hallottam felőled többé.
azelőtt őrült verseket írtál, bennük
ANGYALOK ÉS ISTEN, mind nagybetűsen, és
híres művészeket ismertél, és legtöbbjük
a szeretőd volt, és visszaírtam, rendben,
előre, lépj be az életükbe, nem vagyok
féltékeny, hiszen sose találkoztunk. voltunk
közel egyszer, New Orleans-ban, fél tömbnyire,
de nem futottunk egymásba. hát mentél a
hírességekkel, és írtál róluk, és, nyilván,
úgy találtad, a hírességeket a hírnevük
érdekli, és nem a gyönyörű lány az ágyukban,
aki megadja nekik, aztán korán ébred, hogy
csupa nagybetűs verseket írjon, bennük
ANGYALOK ÉS ISTEN. tudjuk hogy Isten halott,
megmondták, de téged hallgatva nem voltam
benne biztos. talán a nagybetűk miatt. az
egyik legszebb költőnő voltál, én meg mondtam
a szerkesztőknek, „őt, nyomjátok őt, őrült, de
csodálatos. az övé igazi tűz”. szerettelek,
ahogy férfi a nőt, akit meg sem érintett, csak
ír neki egyre és kis fényképeken őrzi.
szerethettelek volna jobban, egy kis szobában
cigit sodorva míg hallgatom hogyan csurgatsz a
vécén. de ilyen nem volt. szomorúbb levelek
jöttek. szerelmeid megcsaltak. kölyök, írtam,
a szeretőid ilyenek. nem segített. van egy pad,
a tiéd, egy hídnál, a híd meg egy folyó felett,
és ott ülsz minden este és csak siratod a
szerelmeid akik bántottak és elfelejtettek.
válaszoltam, azután csönd. egy barát levelében
az öngyilkosságod, 3 vagy 4 hónappal később.
ha találkozunk, talán elbántam volna veled,
vagy te velem. jobb volt így.
2011. december 23., péntek
"De úgyis mindegy: ez az én ügyem már"
Csorba Győző: Holt anyám születésnapjára
A szokott út másfelé kanyarog
Magamnak kell kérdeznem és felelnem
téged érzékeimnek adnom
Ó a hangod milyen nehéz
Dúdol dúdol sír botló nyelvvel dadog
csak nyög már Ó melyik az igazi?
Simogatásod is milyen nehéz
Nincs nő aki ezt megtanulja
A soha-többékhez kell raknom ezt is
Bosszút állt rajtad a halál
az életekért az életemért
Eztán neki szülsz mindörökké
Születésnapi rózsa -
Másképpen kell hozzád beszélnie:
az idő nyelvét elfeledted
De úgyis mindegy: ez az én ügyem már
Mit bánod te hogy mikor hagyom abba.
A szokott út másfelé kanyarog
Magamnak kell kérdeznem és felelnem
téged érzékeimnek adnom
Ó a hangod milyen nehéz
Dúdol dúdol sír botló nyelvvel dadog
csak nyög már Ó melyik az igazi?
Simogatásod is milyen nehéz
Nincs nő aki ezt megtanulja
A soha-többékhez kell raknom ezt is
Bosszút állt rajtad a halál
az életekért az életemért
Eztán neki szülsz mindörökké
Születésnapi rózsa -
Másképpen kell hozzád beszélnie:
az idő nyelvét elfeledted
De úgyis mindegy: ez az én ügyem már
Mit bánod te hogy mikor hagyom abba.
2011. december 22., csütörtök
"látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép"
Oriah "Mountain Dreamer”: The Invitation
It doesn't interest me
what you do for a living.
I want to know
what you ache for
and if you dare to dream
of meeting your heart's longing.
It doesn't interest me
how old you are.
I want to know
if you will risk
looking like a fool
for love
for your dream
for the adventure of being alive.
It doesn't interest me
what planets are
squaring your moon...
I want to know
if you have touched
the centre of your own sorrow
if you have been opened
by life's betrayals
or have become shrivelled and closed
from fear of further pain.
I want to know
if you can sit with pain
mine or your own
without moving to hide it
or fade it
or fix it.
I want to know
if you can be with joy
mine or your own
if you can dance with wildness
and let the ecstasy fill you
to the tips of your fingers and toes
without cautioning us
to be careful
to be realistic
to remember the limitations
of being human.
It doesn't interest me
if the story you are telling me
is true.
I want to know if you can
disappoint another
to be true to yourself.
If you can bear
the accusation of betrayal
and not betray your own soul.
If you can be faithless
and therefore trustworthy.
I want to know if you can see Beauty
even when it is not pretty
every day.
And if you can source your own life
from its presence.
I want to know
if you can live with failure
yours and mine
and still stand at the edge of the lake
and shout to the silver of the full moon,
“Yes.”
It doesn't interest me
to know where you live
or how much money you have.
I want to know if you can get up
after the night of grief and despair
weary and bruised to the bone
and do what needs to be done
to feed the children.
It doesn't interest me
who you know
or how you came to be here.
I want to know if you will stand
in the centre of the fire
with me
and not shrink back.
It doesn't interest me
where or what or with whom
you have studied.
I want to know
what sustains you
from the inside
when all else falls away.
I want to know
if you can be alone
with yourself
and if you truly like
the company you keep
in the empty moments.
Oriah "Mountain Dreamer”: Meghívás
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
It doesn't interest me
what you do for a living.
I want to know
what you ache for
and if you dare to dream
of meeting your heart's longing.
It doesn't interest me
how old you are.
I want to know
if you will risk
looking like a fool
for love
for your dream
for the adventure of being alive.
It doesn't interest me
what planets are
squaring your moon...
I want to know
if you have touched
the centre of your own sorrow
if you have been opened
by life's betrayals
or have become shrivelled and closed
from fear of further pain.
I want to know
if you can sit with pain
mine or your own
without moving to hide it
or fade it
or fix it.
I want to know
if you can be with joy
mine or your own
if you can dance with wildness
and let the ecstasy fill you
to the tips of your fingers and toes
without cautioning us
to be careful
to be realistic
to remember the limitations
of being human.
It doesn't interest me
if the story you are telling me
is true.
I want to know if you can
disappoint another
to be true to yourself.
If you can bear
the accusation of betrayal
and not betray your own soul.
If you can be faithless
and therefore trustworthy.
I want to know if you can see Beauty
even when it is not pretty
every day.
And if you can source your own life
from its presence.
I want to know
if you can live with failure
yours and mine
and still stand at the edge of the lake
and shout to the silver of the full moon,
“Yes.”
It doesn't interest me
to know where you live
or how much money you have.
I want to know if you can get up
after the night of grief and despair
weary and bruised to the bone
and do what needs to be done
to feed the children.
It doesn't interest me
who you know
or how you came to be here.
I want to know if you will stand
in the centre of the fire
with me
and not shrink back.
It doesn't interest me
where or what or with whom
you have studied.
I want to know
what sustains you
from the inside
when all else falls away.
I want to know
if you can be alone
with yourself
and if you truly like
the company you keep
in the empty moments.
Oriah "Mountain Dreamer”: Meghívás
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
2011. december 21., szerda
"ma megszül engem a fény"
Pethes Mária: Laudáció
1
gyere, heveredj ide mellém, hátha
elalszunk megint, és álmunkban
újra beszélgetünk egymással,
mert a hallgatás, mint baljós kés.
még nem mondtuk el a valóság felét
sem kedves tárgyainknak, az álmainkat
körülálló halottainknak, hogy nincs baj,
csupán annyi történt, hogy felgyulladt
bennünk a fény, aztán kialudtuk
egymásból magunkat.
2
ünnep előtt tisztára súroltam lelkem
ablakát, most világosan látszik, ha benéz
rám az utca. ráleltem néhány
nyomorúságos pillanatunkra. tudtam,
bárhova rejtem, attól még ott lesznek.
gondoltam, elásom a kertben, de jaj,
kinőnek, vagy ha rájuk talál egy régész,
őt is boldogtalanná teszik. tétováztam,
majd egy hirtelen mozdulattal az ég felé
dobtam, vegye vissza az Isten. madarak
csaptak le rájuk, azt hitték, jó mag.
azóta nem énekelnek.
3
lelked sötétkamrájában többé ne hívj elő
rólam készült fényképeket. mindig olyan
elesettnek fotóztál, hogy magam is elhittem,
rajtad kívül nem kellek másnak. vágd ketté
az együtt lehúzott életet, neked is, nekem is
jut egy. többé ne bimbamozzon szívedben
szavam, csak múlt időben. hogy volt egyszer
egy.
4
látod, besötétedett benned, hiába daloltam,
nem találtál rám, ahogy leoltogattam utánad
az égve maradt emlékeket. későre jár benned
az ágy, amin egyformát álmodtunk, a papucs,
még el sem jártad, a fogas, rajta kalapod,
feketelyuk az évfordulók gyűrűjében.
leszedem az asztalt, lábai imára rogynak,
köszönik, hogy tarthatták az ígéretekkel
dús terítést.
angyalként röpdös az idő. itt vannak
halott anyáink. imádkozunk, hogy
földrengésverseiddel hallgattasd el
a gyűlölet bakancs csattogását.
együtt imádkozunk érted
az utolsó vacsorán.
5
ma megszül engem a fény, átöleli
a kertet, azt hiszi, itt a tavasz,
kihajtanak benne a százszorszépek.
ne fáradj már azzal Kedves, hogy
megszerettetsz önnön magammal.
én az életet éltető dalokban
mosakszom szappanhabos felhők
alatt, és a türelem kendőjével
szárítgatom arcom. a világ szabott
rendjét a szék karfáján hagyom,
fehér szalagokkal kötözöm be
a fák törzsén hasadt szíveket,
a szomorúságot szájon csókolom,
úgy küldöm el, hogy másnap
rám találhasson szívem templomi
csöndjében az Isten, miközben
ezt mondom:
köszönöm, Uram, hogy ma is
védelmedbe veszel bennünket.
2011. december 18., vasárnap
"Játszódom látszani látszódom játszani"
Gyurkovics Tibor: Te-folyosó
(Salfedi bohócmester dala)
Magányod végeérhetetlen
folyosóján csak mint a vak
madár röpülök szárnyszegetten
akárhogyan de lássalak
ezerszer is nekiütődöm
a falaidnak önmagad
leghomorúbb gyermekidőkön
fönnakadt zátonyainak
beléd ütközöm aki egyre
– szemem és szárnyam fölsebezve –
közelebb vagy és távolabb:
hogy megértsem az isteni
fényben-falakban mint a vak
hogy nem tudom megérteni.
Gyurkovics Tibor: Álomlovas
Élek álomban és életben álmodom
magamból kifelé vonva és távolodva
egy Középponti Én üldözője és foglya
álomban élek és életben álmodom
Mindjobban elveszek mindjobban meglelem
magam a messzeség lüktető közelében
mindjobban fölfogom a közelítő télben
hogy amit elhagyok mindjobban meglelem
Játszódom látszani látszódom játszani
ahogy vibrálnak az egek bőrében égve
kirajzolódva már az Isten kék szemére
álmok lovasai lovasok álmai.
Gyurkovics Tibor: Örök
A semmi is lehet minden
a minden is lehet semmi
ahogy az első percben
csak úgy szabad szeretni.
Igor Sztravinszkij: Petruska
(Salfedi bohócmester dala)
Magányod végeérhetetlen
folyosóján csak mint a vak
madár röpülök szárnyszegetten
akárhogyan de lássalak
ezerszer is nekiütődöm
a falaidnak önmagad
leghomorúbb gyermekidőkön
fönnakadt zátonyainak
beléd ütközöm aki egyre
– szemem és szárnyam fölsebezve –
közelebb vagy és távolabb:
hogy megértsem az isteni
fényben-falakban mint a vak
hogy nem tudom megérteni.
Gyurkovics Tibor: Álomlovas
Élek álomban és életben álmodom
magamból kifelé vonva és távolodva
egy Középponti Én üldözője és foglya
álomban élek és életben álmodom
Mindjobban elveszek mindjobban meglelem
magam a messzeség lüktető közelében
mindjobban fölfogom a közelítő télben
hogy amit elhagyok mindjobban meglelem
Játszódom látszani látszódom játszani
ahogy vibrálnak az egek bőrében égve
kirajzolódva már az Isten kék szemére
álmok lovasai lovasok álmai.
Gyurkovics Tibor: Örök
A semmi is lehet minden
a minden is lehet semmi
ahogy az első percben
csak úgy szabad szeretni.
Igor Sztravinszkij: Petruska
"Восходит солнце"
Арсений Голенищев-Кутузов: Колыбельная
Плакал ребенок. Свеча, нагорая,
Тусклым мерцала огнем;
Целую ночь, колыбель охраняя,
Мать не забылася сном.
Рано-ранёхонько в дверь осторожно
Смерть сердобольная - стук!
Вздрогнула мать, оглянулась тревожно...
"Полно пугаться, мой друг!
Бледное утро уж смотрит в окошко
Плача, тоскуя, любя,
Ты утомилась... Вздремни-ка немножко -
Я посижу за тебя.
Угомонить ты дитя не сумела,
Слаще тебя я спою",
И, не дождавшись ответа, запела:
"Баюшки баю-баю".
МАТЬ
Тише! ребенок мой мечется, плачет!
Грудь истомит он свою!
СМЕРТЬ
Это со мной он играет и скачет.
Баюшки баю-баю!
МАТЬ
Щеки бледнеют, слабеет дыханье..
Да, замолчи же, молю!
СМЕРТЬ
Доброе знаменье - стихнет страданье.
Баюшки баю-баю!
MATЬ
Прочь ты, проклятая! Лаской своею
Сгубишь ты радость мою!
СМЕРТЬ
Нет, мирный сон я младенцу навею:
Баюшки баю-баю.
МАТЬ
Сжалься! Пожди допевать хоть мгновенье
Страшную песню твою!
СМЕРТЬ
Видишь - уснул он под тихое пенье -
Баюшки баю-баю.
Арсений Голенищев-Кутузов: Серенада
Нега волшебная, ночь голубая,
Трепетный сумрак весны:
Внемлет, поникнув головкой, больная
Шепот ночной тишины.
Сон не смыкает блестящие очи,
Жизнь к наслажденью зовет,
А в полумраке медлительной ночи
Смерть серенаду поет:
"Знаю: в темнице суровой и тесной
Молодость вянет твоя.
Рыцарь неведомый, силой чудесной
Освобожу я тебя.
Старость бездушная шепчет напрасно:
Бойся любви молодой!
Ложно измыслила недуг опасный,
Чтоб не ушла ты со мной.
Но посмотри на себя: - красотою
Лик твой прозрачный блестит;
Щеки румяны; волнистой косою
Стан твой, как тучей, обвит.
Пристальных глаз голубое сиянье
Ярче небес и огня;
Зноем полуденным веет дыханье -
Ты обольстила меня!
В вешнюю ночь за тюремной оградой
Рыцаря голос твой звал...
Рыцарь пришел за бесценной наградой;
Час упоенья настал!"
Смолкнул напев; прозвучало лобзанье…
В долгом лобзании том
Слышались вопли, мольбы и стенанье -
Тихо все стало потом.
Но поутру, когда ранняя птица
Пела, любуясь зарей,
Робко в окно заглянувши, денница
Труп увидала немой.
Арсений Голенищев-Кутузов: Трепак
Лес да поляны. Безлюдье кругом.
Вьюга и плачет, и стонет,
Чудится, будто во мраке ночном
Злая кого-то хоронит.
Глядь - так и есть! В темноте мужика
Смерть обнимает, ласкает,
С пьяненьким пляшет вдвоем трепака,
На ухо песнь напевает.
Любо с подругою белой плясать!
Любо лихой ее песне внимать!
Ох, мужичок,
Старичок
Убогой,
Пьян напился,
Поплелся
Дорогой,
А метель-то, ведьма, поднялась,
Взыграла!
С поля - в лес дремучий невзначай
Загнала!
Горем, тоской
Да нуждой
Томимый,
Ляг, отдохни
Да усни,
Родимый!
Я тебя, голубчик мой, снежком
Согрею;
Вкруг тебя великую игру
Затею.
Взбей-ка постель,
Ты, метель,
Лебедка!
Ну, начинай,
Запевай,
Погодка,
Сказку - да такую, чтоб всю ночь
Тянулась,
Чтоб пьянчуге крепко под нее
Уснулось!
Гой вы леса,
Небеса
Да тучи!
Темь, ветерок
Да снежок
Летучий!
Станем-ка в кружки, да удалой
Толпою
В пляску развеселую дружней
За мною!
Глянь-ка, дружок,
Мужичок
Счастливый!
Лето пришло,
Расцвело!
Над нивой
Солнышко смеется, да жнецы
Гуляют,
Снопики на сжатых полосках
Считают.
. . . . . . . . . . . . . . . .
Лес да поляны. Безлюдье кругом.
Стихла недобрая сила,
Горького пьяницу в мраке ночном
С плачем метель схоронила.
Знать, утомился плясать трепака,
Песни петь с белой подругой -
Спит, не проснется... Могила мягка
И уж засыпана вьюгой!
Арсений Голенищев-Кутузов: Полководец
Грохочут пушки, блещут брони,
Орудья грозные ревут.
Бегут полки, несутся кони
И реки красные текут.
Восходит солнце - льди бьются.
Сияет полдень - бой сильней.
Закат пылает, но дерутся
Полки всё яростней и злей.
И пала ночьна поле брани.
Дружины в мраке разбрелись.
Всё стихло, и в ночном тумане
Стенанья к небу понеслись.
Тогда, озарена луною,
На боевом своём коне,
Очей сияя белизною,
Явилась Смерть и в тишине,
Внимая воплям и молитвам,
Довольства гордого полна,
Как полководец поле битвы,
Кругом объехала она.
На холм поднявшись, оглянулась,
Остановилась, улыбнулась.
И над равниной боевой
Радался голос роковой:
"Кончена битва - я всех победила.
Передо мной все смирились бойцы.
Жизнь вас поссорила - я ж померила.
Дружно вставайте на смотр мертвецы.
Маршем торжественным мимо пройдите -
Войско своё я хочу сощитать.
В землю потом ваши кости сложите -
Сладко от жизни в земле отдыхать.
Пляской тяжёлою в землю сырую
Их затопчу, чтобы сень роковую
Кости покинуть вовек не смогли.
Чтоб никогда вам не встать из земли!"
Muszorgszkij - Golesnyiscsev-Kutuzov: A halál dalai és táncai
2011. december 17., szombat
"Vér ereimben"
Verbőczy Antal: Emlékezés
egy fa
egy telt hamutartó
egy sötétzöld színárnyalat
egy száj
egy elhallgatott mondat
megpróbál képpé összeállni
Illyés Gyula: A legegyszerűbb vers
Ember megy az utcán.
Fél hét.
Most húztam el új
napra a függönyt.
Megnyugtat:
ember megy az utcán.
Levegő a tüdőmben.
Vér ereimben.
egy fa
egy telt hamutartó
egy sötétzöld színárnyalat
egy száj
egy elhallgatott mondat
megpróbál képpé összeállni
Illyés Gyula: A legegyszerűbb vers
Ember megy az utcán.
Fél hét.
Most húztam el új
napra a függönyt.
Megnyugtat:
ember megy az utcán.
Levegő a tüdőmben.
Vér ereimben.
2011. december 6., kedd
"a várakozást nem olyan könnyű ám abbahagyni"
Rofusz Kinga illusztrációja
Schein Gábor „Várakozás” című verséhez
Schein Gábor: Várakozás
- Régóta várok rád.
- Elkéstem. De most itt vagyok.
- Igen, most itt vagy.
De tudod, a várakozást nem olyan könnyű ám abbahagyni.
- Akkor elmenjek?
- Ne! Maradj!
Veled egészen más várni rád.
2011. december 4., vasárnap
"Gyógyitgatom a szivem"
Hulljatok levelek - roma hallgato / Nótár Mary
Sír a szemem / Balkan Fanatik (szöveg)
Hulljatok levelek / Muzsikás együttes
Mindenkinek kurv'anyja / Palya Bea (szöveg)
Macskatangó / Palya Bea (szöveg)
Olajoshordó / Kiscsillag (szöveg)
Fürdik a lelkem / Ladánybene 27 (szöveg)
Dans taranesc de C. Dimitrescu / Nelu Stefan
Sír a szemem / Balkan Fanatik (szöveg)
Hulljatok levelek / Muzsikás együttes
Mindenkinek kurv'anyja / Palya Bea (szöveg)
Macskatangó / Palya Bea (szöveg)
Olajoshordó / Kiscsillag (szöveg)
Fürdik a lelkem / Ladánybene 27 (szöveg)
Dans taranesc de C. Dimitrescu / Nelu Stefan
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Csillagom
Heves Megyei Szervezete
