Vörösmarty Mihály: A szerelemhez
Még egyszer, szerelem!
Érezzem lángodat,
Még egyszer édesen
Gyötrő hatalmadat.
Add vissza búmnak, ah,
Lyánykám hajfodrait,
Csábító két szemét,
Mosolygó ajkait.
Hagyj andalogni még
A rózsás arcokon,
A tőlem elragadt
Oly égi bájakon;
Hogy majd ha száll a nap
S a csendes este jő,
A hold sugárinál
Derengvén a mező,
Epedve várjam őt
Szerelmi gond között,
Mint vártam egykoron,
Míg lángom üldözött.
És lássam a jövőt
Képzelmem szárnyain,
Mint volt nyiló kora
Legelső napjain;
És halljam őt, gyönyör
Hatván meg lelkemet,
Zengő ezüst szavát,
Ez egy szót hogy "szeret!"
S akkor ha megszakadt
A tündérszép alak,
Utána mély sohaj
S könyűim szálljanak.
Még egyszer add nekem
Érezni lángodat,
Még egyszer édesen
Gyötrő hatalmadat,
S a puszta éveken,
Hol rózsa nem virúl,
Emléked, szerelem!
Legyen virágomúl.
1832
2 megjegyzés:
Jé neki nem is a nő hiányzik, hanem csak az érzés, ami lehet kínzó, de még mindig jobb, mintha nem lenne egyáltalán. Persze akkor még csak 32 volt, nem kellett volna egyetlen nő után futnia, ha viszonzatlan, dehát erre valóak a költők.
Hát Djoko, talán ez az érzés, az az ominózus "szikra"! :)
A romantikára, mint tudjuk:), többek között jellemző az eszményítés valamint a felfokozott életérzések és azok kifejezése is.
Vörösmarty pedig a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. :)
Szerintem, igazából nem "futott" Etelka után, csak sokáig kötődött hozzá. /:p /
Sokáig "dédelgette" az Etelka iránt érzett szerelmet,
sokáig őrizte - a lelkében született szikrából fellobogó lángot, sőt még a parazsát is.
(Tanulság! - az a szikra, láng a miénk, nem a másiktól kell várni!)
Azt gondolom, Vörösmarty szerint fontos az ember egyéni boldogsága, és a szerelmet az egyéni boldogság megélésének lehetőségeként tekintette.
Végül is Csajághy Laurával a viszonzott szerelmet is megélhette.:)
Megjegyzés küldése