"nem állok-e bosszút / Magamon úgy, hogy jajdulok bele?"

William Shakespeare: CXLIX

Canst thou, O cruel! say I love thee not,

When I against myself with thee partake?

Do I not think on thee, when I forgot

Am of my self, all tyrant, for thy sake?

Who hateth thee that I do call my friend,

On whom frown'st thou that I do fawn upon,

Nay, if thou lour'st on me, do I not spend

Revenge upon myself with present moan?

What merit do I in my self respect,

That is so proud thy service to despise,

When all my best doth worship thy defect,

Commanded by the motion of thine eyes?

   But, love, hate on, for now I know thy mind,

   Those that can see thou lov'st, and I am blind.

William Shakespeare: CXLIX. szonett

Azt mondod, kegyetlen, hogy nem szeretlek?
Hisz magam ellen pártodat fogom!
Nem terád gondolok, míg önfeledten
Vagyok, kedvedért, saját zsarnokom?

Gyűlölőidet nem együtt gúnyoljuk?
S akit megvetsz, barátom lehet-e?
S ha haragszol rám, nem állok-e bosszút
Magamon úgy, hogy jajdulok bele?

Milyen érdemem becsülöm, amely
Ne volna, bármire, büszke rabod?
Hibád is imádattal tölti el
Lelkem, hogy szemmel kormányozhatod!

De csak gyűlölj, ismerlek: aki lát,
Olyat szeretsz, s én vak vagyok reád.

Fordította: Szabó Lőrinc