Oszip Mandelstam: Nézek a fagy szemébe
Nézek a fagy szemébe egymagam:
ő sehová, én meg sehonnan,
a sík, lélegző csoda, ránctalan
tágul, siklik dermedt habokban.
Tisztes-keményített koldus-nap hunyorog
már megbékélten, már nyugodtan...
A tízértelmű fák majdnem éppolyanok...
Mint bűntelen kenyér, a hó a szembe roppan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése