Bódis Kriszta: Harmadik part (Psyché)
Levegő után kapkodsz
úgy sajnálod magad
aggódom érted
de többé nem hagyom
hogy kárt tegyél bennem
ha a többiek ellenem vallanak majd
és ellened fordulnak mégis
Mindketten undok árvák vagyunk
belőled árvasággal zsarol
az önkény mivel hagyom
hogy légy aki vagy
s te önmagad
kéred számon rajtam
s az én árvaságom
hártyavékony én mit átszakít
a kéjvágy ami ok lesz
vagy indok
Lefeküdtem az összes
barátoddal
szeretőddel
ellenségeddel
külön külön és együtt
előtted vagy veled
ahogy éppen kívántad
ám szenvedésed árát
nem fizettem meg
semmi nem elég drága
szépséges Nárciszom
de megváltásod
többé nem kényszerít
arra hogy tűrjek
Bántani fognak
igen leköpnek
megvernek majd
mégis menekülve
botladozom előled
míg el nem tűnök
s te valahol
a hídvasakra mászol
a kádban édes malaga
szivárog a véred
valaki a járdaszegélyre
hajít egy csikket és
kiégeti bőrödet parazsa
beljebb húzod
egy lukkal a szíjat
s a tisztára sikált
konyhaasztalra dőlsz
már nem segíthetek
vonszolom két gyerekünk
nem sírnak
fénylik az arcuk
emlékeikre kasírozva kimeredtél
én összeroskadok
a parton ők állnak
kezük kezemben
Félek mindig
az erőtől ami engem követel
magadnak akarsz egészen
fiaid vérével locsolod mellem
remegő ölembe fröcskölsz
s nem elég neked
az egész világ
semmije fáj
És a sarjadás?
szeretem ahogy a zöld
előmerészkedik s a napfoltos réten
átvonulnak a tehenek
a gombatönkről leválik a csiperke
kalapja tenyerembe simul
letérdelek
nem hoz rólad hírt
a hulló köpenyek suhogása
otthon teavizet forralok és
hagymaillatún dinsztelődik a nyárban
a kezdet zümmögve behatol
a növények szeplős csészéibe
míg én csak bámulok hogy a dolgokról
gondolataim milyen könnyedén
fellebbentik most a fátylat
s mind több és több
ami képzeletemből felfakad
A hajnalban erősödő
forgalom zajával visszatérsz
vérzel és a véred belém kened
megütsz hogy fájj
hiába vágod át inaim
hiába könyörgök
hiába jajgatok és némulok el
a földön magam alá ürítve
a te kínod nem múlik
és én elapadtam
Pillanatnyi szünet ez csak itt
a parton fiaid egy májszínű rája
tömlőtestét böködik
most sár csurog tenyerükből
hátrálnak a dagály elől guggolva
vénuszkupolás bástyáik alámosva
partfalaik gátjaik szakadnak
apránként hátrálnak egyre
míg sárga ködbe gubózzák
a horizontot a homály selyemhernyói
s amíg azt képzelem ha veled volnék
én lennék a világ leg
Hirtelen mint az evezősök hajói
a pálmák szélfésűi közt
egy szempár rebben fölém
és mielőtt megígérhetném hogy
az éj leszállta előtt levedlem ezt
a boldogtalan testet
fölfogom mint a serpenyőben fölszaladó
ezüst buborékok torlódó láncát
kisebbik fiunk tekintetét
Első part (Virginia Woolf)
Második part (Szanyi Gyöngyi)
Harmadik part (Psyché)
Negyedik part (Sylvia Plath)
Ötödik part (Agota Kristof)
Hatodik part (?)
Hetedik part (?)
Nyolcadik part (Katherine Mansfield)
Kilencedik part (nagyanyám, Csurgói Irén)
Tizedik part (?).
Tizenegyedik part (?)
Tizenkettedik part (Greta Garbo)
Tizenharmadik part (Jeanne d' Arc)
Tizennegyedik part Kovács Ágnes Anna emlékére
.
1 megjegyzés:
kösz, érdekes.
s minden jóut!
stb.
Megjegyzés küldése