"Sokkal könnyebb mássá lenni esetleg senkivé mint magam maradni"

.
Bódis Kriszta: Negyedik part (Sylvia Plath)

Büntetés vagy fölhatalmazás
de az utolsó oldalakat úgyis
elégeted majd
ahogy "szín fut a tetthelyre"
bíborsötétre gyúlnak
végső napjaim is

A levendulaillat és pézsmaszag
elragad vagy magába szív
esetleg gyámoltalanul
átszűr a valóság falán
a soha többet nem fogom látni résen
és így van ez rendjén

Szerelemtől és vágytól remegve
fekszem a parton a ragyogás
forró érméi szemhéjamon
a napfény veleje kecskekolomp
keskeny hangja felébreszt
visszahanyatlok
torkomból mintás angolna
csúszik kétirányú rémület
akár egy összevissza sál
ikrasíkos álomból
addig fojtogat míg fölriaszt

Lélegző lebenyek
az eszmélet mérlegén
két csont kosárban
egy egy goromba dobbanás közt
ágaskodva megtorpanó szív
s a döbbenettől csípőm tövisére
acél-bőr feszül s hajthatatlan
némaságod hirtelen
a gondatlanul őrzött polipok
kölyök karjai közé taszít
és máris utánam nyúl a megvetés
hogy később koponyámra gonoszul
kendőt kanyarítson a szisszenő hínár
konfetticsonkjai közt

Gyermekeink álmatag kezekkel
letépik és hajamba tűzik a petúniát
virág virág után elrendezve a szirmok
édes bódul a karmazsinra
rózsaszín a fehérre és
minden bánatom elsimul
a tiszta gyerektestek
az illatos bőr
a nevető szemek
a haldokló virágok kurta illata
lesújtanak rám
és a szeretet vére
lomha fájdalommal
lökődik szívembe

Sokkal könnyebb mássá lenni
esetleg senkivé mint magam
maradni szemben a tenger
kékkel erezett síkjaival
rejtsetek el védjetek meg
sikoltanám
a gyermekeim elől
akik hol ezt hol azt mondják
ám sosem hazudnak

Semmit sem tanultam
nem tettem semmit
nem írtam nem éltem
nem szerettem csupán
belesápadtam a házasságba
és nem találtam föl a szexualitást
csak ráleheltem cserepeire
és kicsapódtak a mikroszkopikus
élőlények
végül a sárkányok a hüllők
kígyók és ördögök
meg a pestis-arcú félelem

Minden szirom körülveszi a középsőt
a fenyőtobozon és a kókusz illaton is
de a tenger így elomolva!
nem számítottam erre az
utolsó kihívásra vagy
lehetőségre mikor néhány
napja még otthon sétáltam
a nárciszaink közt

És akkor elégeted
és a tenger ezüst sarlója fölött
kiszórod majd
kétségbeesett soraim
a legszebb mondatokat
mik ellened vallanak
de bennük saját bimbóim
kizsigerelt lárva-fehére virít

Források: (1) (2)


Bódis Kriszta: Partok

Első part (Virginia Woolf)
Második part (Szanyi Gyöngyi)
Harmadik part (Psyché)
Negyedik part (Sylvia Plath)
Ötödik part (Agota Kristof)
Hatodik part (?)
Hetedik part (?)
Nyolcadik part (Katherine Mansfield)
Kilencedik part (nagyanyám, Csurgói Irén)
Tizedik part (?).
Tizenegyedik part (?)
Tizenkettedik part (Greta Garbo)
Tizenharmadik part (Jeanne d' Arc)
Tizennegyedik part Kovács Ágnes Anna emlékére
.