"s én végig pásztázlak bizonytalanul és kíváncsian"

.
Bódis Kriszta: Kilencedik part
............................................nagyanyám, Csurgói Irén

A Hold alatt sötét
gyors felhők itatják
fel a világosságot

Egyik énem könyörög
legyen bármi ami
megszabadít
ettől a csendtől

„Őrizzük lelkünket türelemben”
mondod gúnyosan
s talpig szent palástodba
burkolózol

De a tenger önkívületében
már nem türtőzteti magát
hullámai kibomolva
mind fájdalmasabb
és hangosabb

Szemérmességed
éberen tart
ugrásra készen

Másik énem az égboltra
tekint lesi Isten
égitestekkel kivésett
parancsait

Szűziességed élvez
és mulat önnön élvezetén
mintha síkos férgek
közé léptem volna
mezítláb

A tenger hidege
csigaarccal lomhán
kicsusszanni próbál
hasam alól és
lábam közül most
egészen el kéne
merülni hogy
csontjaim se legyenek

„Hát így bánsz isten
madaraival?” kérdezed
s kezem mellkasodban
verdeső szívedre
szorítod

A fűteraszt könnyű
váltakozó szél
emeli meg alattunk
így jutunk túl az első
órán nézzük a kilátást
mintha történhetne
bármi hogy
megszabadítson

Láthatatlan kéz lazítja meg
bársony nyakad körül
a papi gallért s te föllélegzel
öntudatlanul

Egyik énem sosem
ismeri majd el
a domesztikáltság
kötelmeit
s szájában ütőered
riadt lüktetését érzi
állkapcsa közt tartja
a gégéd
a csigolyákat harapja
a tarkó pihéi közé nyal
feltörő különös hangjaidtól
elborulva tépi le rólad
a fekete posztóvértet
amely izmos barna
fiatal testedet féken tartja
előlem

Följajdulsz s veled én is
az olíva ligetek hegyében
gubbaszkodó pacsirták
dalba fognak s én végig
pásztázlak bizonytalanul
és kíváncsian mint
a tengerfelszínt csókolgató
hajófények fulladásig
beszívom illatod érzem
hogy kívánsz s a valóság
madara elkallódik
az álom-űrben
csordultig telek
belőled amíg egyszer csak
magadból kibontasz
mintha virágos
kárpitozott zsámolyon
térdelnél előttem
úgy kanyarít csillagos
palástot válladra a tengerrel
hézagtalanul összeforradó
mennybolt
s megkondulnak a
bolygók amíg lepereg
az ég rózsafüzére
üdvözlégy Mária
kegyelmed teljes

Egyik énem
oldalában a lelkiismeret
sarkantyúival

Másik énem kezessé
tette a bikát s monteráját
szarvára akasztja

Isten pedig feloldoz
s a nagy magányban
szíven üt emberi hangja

Forrás

Bódis Kriszta: Partok

Első part (Virginia Woolf)
Második part (Szanyi Gyöngyi)
Harmadik part (Psyché)
Negyedik part (Sylvia Plath)
Ötödik part (Agota Kristof)
Hatodik part (?)
Hetedik part (?)
Nyolcadik part (Katherine Mansfield)
Kilencedik part (nagyanyám, Csurgói Irén)
Tizedik part (?).
Tizenegyedik part (?)
Tizenkettedik part (Greta Garbo)
Tizenharmadik part (Jeanne d' Arc)
Tizennegyedik part Kovács Ágnes Anna emlékére
.