Tartalomjegyzék: 2010. október - november - december

2010. október

• "valami tegnap, mely mintha ma lenne"
• "Egy világ töltheti be szíved"
• Vörösiszap, 2010. október 04.
• KIÚT
  
• "Mit is akartam mondani"
• "valamit még tisztázni kéne"
• Történelem
• "Szeretni, ami emberi" 
• "Egy perc, és..."

 2010. november

• "Lélekzeni, fölkiabálni rajongva az égre, napra."
• "így képzelem el, hogy állok ott" 
• Még nem az, amit keresek de, nem adom föl!
• Újabb próbálkozások
• mp3 lejátszáshoz
• "Valakihez a farkas is"
• "és teljes vagyok már, mint nyáron egy zengő égszakadás"
• Ez az! :-)
• Meghívó könyvbemutatóra (Jólesz György: A széttört mese)
• "Éldelve hát morális senkiföldjén"
• "én már kivontam s összeadtam"
• A mai napra (november 30.) 

 2010. december

•  Miracle
• Amikor még néztem TV-t
  
• "Minden szürkül, fakul"
• "hajat nyírtam, inget cseréltem, fizettem pontosan a számláimat"
• "Láttam neked egy szál ibolyát" 
  
• חנוכה ,חֲנֻכָּה
  
• Kyrié by Gilbert Bécaud
  
• Szalai Annamária esete a szexmagazinnal
  
• "emberhangon nevetett rám egy öreg ló"
  
• Daniel Quinn: Izmael
  
• Úgy látszik, feledhetetlen!
  
• Fájdalom
  
• Dies Natalis Solis Invicti
  
• Békés Karácsonyt Mindenkinek!
  
• "Ami azt illeti, a varangyos most valóban felragyogott."
  
• Eger - Karácsony 2010
  
• Glósóli...és..."The world goes and flutters" 

2008:                                                          X. . XI-XII. .....
2009: I-II-III....IV-V-VI. ..VII-VIII - IX.  X - XI - XII.
2010: I-II-II.    IV-V-VI.   VII -VIII -IX.   X -XI - XII
2011: I-II-III.    IV-V-VI.   VII -VIII -IX.   X -XI - XII

2012:  I-II-III.   IV-V-VI.  VII -VIII -IX.   X -XI -XII.

2013:  I-II-III.   IV-V-VI.  VII -VIII -IX.   X -XI -XII.

"Egy perc, és..."

Szabó Lőrinc: Ősz 

Este van és ősz… És megállok:
oly hihetetlen ez az ősz!
A régit még szinte elérem,
oly közel van, oly ismerős.
Mint a ma reggel, oly közel van
a régi ősz, a tavalyi…
Egy év telt el reggeltől estig
és alig történt valami.

Egy egész év és nyoma sincsen –
az idő egyre rövidebb;
lehúnytam a szemem: reggel volt,
kinyitom újra: este lett.
Kezdet s vég egybefut… Óh, hogy
zuhan az élet! hogy zuhan!
Egy perc, és minden összecsap, és
még egy s mindennek vége van.

Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett

"szeretni, ami emberi"

Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen / vö. Brúnó 

Szabó Lőrinc: Mint ti

„Önzésed fáj, a hiuságod!”
– mondtátok s korbácsoltatok;
aztán az én kezem fogott
ostort magamra, s visszavágott

rátok is, mert a tisztaság
gyermekhitében így akartam
büntetni bennetek s magamban
az ember nevű bestiát.

Hol vagy már, égi akarat?
Nem bűn s nem bűnös semmi, senki.
Önzésem? Az is én vagyok!

Megkoronáztam magamat:
király vagyok! és kutya! mint ti,
akik most meghallgattatok.

Szabó Lőrinc: Kutyák

Rettenetesek azok a kutyák,
a kutyáitok odakint;
ugráltak, fújtak, vicsorogtak,
hogy a vendég itt van megint.
Majdnem lehúztak örömükben,
én meg gyáván s irtózva tűrtem,
hogy, míg átvergődöm a kerten,
kezemet nyalja a kicsi
s minduntalan nyakamba lépjen
a nagy, az a borjúnagy Heki.

Rettenetesek azok a kutyák,
barátságuk is undorít.
Ha tudnák, gondoltam, mit érzek,
bezzeg nem fogadnának így!
Féltem, hazudtam, – mit tehettem?
Nevüket mondtam, hízelegtem,
hidegrázósan veregettem
a hátukat, és szomorú,
szomorú volt látni, hogy a
szeretet mily vak és hiú.

Még most is, mint gonosz kalandtól,
hangosan dobog a szivem.
Mit akarnak tőlem! Miért kell
becsapnom őket becstelen!
Hogy tolakodtak, hogy örültek!
Nem tudják, hogy ami körülvett:
csak szégyenem és szégyenük lett
a meggyalázott szeretet,
a szeretet, amely nem tudta,
hogy kifelé mily szörnyeteg.

Szeretni is veszély, barátom.
Szánom, szégyellem magamat.
Rossz helyt mi is hányszor kináltuk
szivünket tíz-húsz év alatt!
Más félt tőlünk s mi tolakodtunk,
szeretett és mi iszonyodtunk,
csaló visszhangok közt ugattunk
egymásra, mi meg a világ,
mint odaki azok a szörnyetegek,
azok a derék, jó kutyák.

Szabó Lőrinc: Piszkosságok

Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre – mennyi tévedés!
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:
Ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltozhatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi –
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.
.

Történelem

 1976-ban hangzott el először

Szilágyi György: Hanyas vagy? 28-as

Nagy Bandó András: MI, 47-ESEK 
                                       

Hanyas vagy?... 47-es?...
Akkor nem is csodálom, hogy nem értjük meg egymást...
Félszavakból sem...
Emlékszel?...
Mi abban az időben születtünk, amikor KELLETT születnünk!...
Azt mondod, Ratkó?... Azt mondom, el lettünk látva testvérekkel!...
Hanyas vagy?... 47-es?...
Akkor te is egy új kor hajnalán születtél!...
Emlékszel?... Akkoriban Négyféle akarat mosta a pártjainkat...
Azt mondod, Kisgazdapárt... Azt mondom, Parasztpárt...
Azt mondod, szocdem.?... Azt mondom, Kommunista Párt...
Előre fuss!
Azt mondod, mindenki egyet akart?...
Azt mondom, igen...
És ha azt az egyet már megkapta, akkor még egyet!...
Hanyas vagy!... 47-es?...
Akkor mi félszavakból sem értjük meg egymást...
Mert azóta sok szavunk született újjá.
Azt mondod, sztrájk... Azt mondom, munkabeszüntetés...
Azt mondod, áremelés... Azt mondom, árrendezés...
Azt mondod, földalatti mozgalom... Azt mondom, metróépítkezés...
Mi már soha nem lehetünk veteránok, akikről úttörőcsapatot neveznek el.
Mi már nem vehetünk át kitüntetést mint a munkásmozgalom régi harcosai.
De mért nem vehetünk át kitüntetést mint a munkásmozgalom új harcosai?...
Tudod, mért nem?...
Mert apáink már annak idején megénekelték, hogy "ez a harc lesz a végső"!...
Mi az egy Pártból már rendszert csináltunk...
Azt mondod, szocializmus?... Azt mondom, leraktuk az alapokat...
Azt mondod, építjük?... Azt mondom, falazunk...
Mi sok néppel szolidarizáltunk... Bélyegen...
Azt mondod, Vietnam... Azt mondom, "Veled vagyok!"...
Azt mondod, Chile... Azt mondom, "Veled vagyok!"...
Azt mondod, Nicaragua... Azt mondom, "Veled vagyok!"...
Azt mondod, Szolidaritás?...
Azt mondom, "Te nem vagy magadnál!!!... Előbb mondd meg, hogy melyik országban!"...
Emlékszel a jelmondatokra?...
Előbb: "Földet vissza nem adunk!"
Később: "Lépj be a téeszbe!"
Előbb: "Váltsd meg a világot!"
Később: "Váltsa meg előre a menetjegyét!"
Előbb: "Jegyezz békekölcsönt!"
Később: Maradj békén, akkor kapsz kölcsönt!"
Előbb: "A kapitalizmus a szakadék felé tart!"
Később: "Érjük utol a nyugatot!"
Apád mi volt?...
Kulák?... Sztahanovista?... Opportunista?...
És te most mi vagy?...
Kisvállalkozó?... gmk-s?... Szakszervezeti bizalmi?...
Vagy mind a három együtt?...
Úgy tűnik, körben jártunk!...
Azt mondod, jó kör volt?... Igen... Most te fizetsz!...
Adj egy ötvenest!... Kösz!...
(A pénzre nézve!) Hányas vagy?... 47-es?...
Akkor mi félpénzekből is megértjük egymást...
Azt mondod, Petőfi, azt mondom, tízes...
Azt mondod, Dózsa, azt mondom, húszas...
Azt mondod, Rákóczi, azt mondom, ezres...
Azt mondod, nem annyi?...
Azt mondom, menj ki, és győződj meg róla magad!...
Voltál kisdobos?... Én is!...
Voltál elsőáldozó?... Én is!...
Mi voltunk az utolsó elsőáldozók...
Azt mondod, Tízparancsolat... Azt mondom, az úttörő 12 pontja...
Azt mondod, Hiszekegy... Azt mondom, egyszeregy...
Mi még álmunkból felriasztva is köptük!...
Azt mondom, 5x9... Azt mondod.....(45)
(Reagálás:) Tessék!... Már csak egy ember emlékszik 45-re!...
Azt mondom, 8x7... Azt mondod.....(56)
Ugye, ugye?... Egész kórus!... Jól megtanultuk!...
És amit egyszer megtanultunk, azt soha el nem felejtjük!...
Mert mi 47-esek vagyunk!...
Mi 47-ben jöttünk divatba, s a társaink 56-ban mentek ki... divatból!
Azt mondod, hazánkfia... Azt mondom, idegenbeszakadt...
Azt mondod, visszajön... Azt mondom, magánügy...
Azt mondod, valutát hoz... Azt mondom, közügy!...
Hanyas vagy?... 47-és?...
Akkor te is fiatal vagy!... Húsz éve!...
Azt mondod, KISZ?... Azt mondom, én is beleléptem...
Emlékszel?...
Mi együtt jártunk építőtáborokba is...
Azt mondod, Hanság, azt mondom, lecsapoltuk...
Azt mondod, Kőbánya... Azt mondom, csapoljuk le!...
Hanyas vagy?... 47-es?...
Akkor neked is szűk az inged!... És az albérleted...
Mi együtt várunk otthonra is...
Azt mondod, lakás... Azt mondom, kéne!...
Azt mondod, van lakásprobléma?...
Azt mondom, csak probléma van...
Mi félszobákból is megértjük egymást...
Mi együtt várunk autóra is...
Hányas vagy?... 47-es?... De jó neked!... Én 8 ezer 647-es!...
Azt mondod, kiértesítettek?... Azt mondom, fizethetsz!...
Azt kérdezed, miből?... Azt kérdezem én is!...
Azt mondod, fizetés?... Azt mondom, ó, az a legkevesebb!...
Azt mondod, öntudat?...
Azt mondom, épp annyi, mint a fizetés!...
Hanyas vagy?... 47-es?...
Akkor ma már te is jó nagy lábon élsz!...
Emlékszel a hatvanas évekre?...
Akkor MI akartunk valamit!...
Azt mondod, Szörényi, azt mondom, Bródy!...
Azt mondod, Lennon, azt mondom, McCartney!...
Azt mondod, Elvis, azt mondom, a rendőr!...
Eljárt az idő fölöttünk!...
Ma már az akkor még velünk együtt csapoló osztálytársaink gumibotozzák a mi fiainkat a rockkoncerteken!...
Hanyas vagy?... 47-es?...
Akkor már a te fiaid is tinédzserek!...
És velük is alig értjük meg egymást...
Gyakran félszavakból sem!...
Azt mondjuk, haza, azt mondják, -fias Népfront...
Azt mondjuk, munkás, azt mondják, -őrség...
Azt mondjuk, váltó, azt mondják, -bot...
Azt mondják, adjam át!... Azt mondom, még meg sem kaptam!...
Apámék azt mondják, majd!... Én azt mondom, most!!!...
Azt mondják, türelmetlen vagyok...
Azt mondom, igen, mert 47-es vagyok!!!...
És lehet, hogy már megkezdődött a visszaszámlálás!...
Azzal nyugtatsz, hogy miénk a jövő?...
Akkor hát, 47-esek, jövőre, veletek, ugyanitt!...

1985-ben hangzott el először

  *

Vajon hogyan folytatnák a 68-asok és 87-esek?

.

"valamit még tisztázni kéne"

 József Attila: Hazám (1937. május)

Józse Attilla összes költeménye - a MEK-en  

***************************************************

Szervác József: Történelmi tanulmány
                                              Kroó Gusztáv szobafestő (1906-1978) emlékének
papa valami elmaradt nagyon
valamit még tisztázni kéne
valamit maga sem tudott
valami úgy maradt félbe
mint egy savanyú karcos spriccer
amitől két napig fosott

papa magával most mi van
a többiek is hullanak
papa ez nem megy így tovább
jó fogjam be a szájamat

papa maga volt katona
hadifogoly és maga ott
is tudott még lopni is
aztán hazáig eljutott
közben a felszabadulás
mások közt rég fölosztatott

papa tudja nekem maga
volt legelső professzorom
magánál jobban senki se
tudta a zugkocsmákat NA GYERE
IDE BEMEGYÜNK EZ EGY FRÖCCSÖS
HELY DE BASZD MEG
ITT NEM KÁROMKODSZ OLYAN A
NACCSÁGA - ÉRT? - -

ért papa ért magának
nagysága tisztelettel CSÓKLOM
DRÁGA NACCSÁGA OLYAN EZ
AKÁRA ZÁLOM TESSÉK EL
HINNI NÁLAM IS
UGYANEZ A HENGER - -,
de engem
ne kábítson papa otthon
szarik kifesteni a konyhát

tudom nem kérdezett
papa magánál szebben
senki se fingott és szabadabban MOST
TELEFONÁLTAK A KÍNAI
NAGYKŰVETSÉGRŐL HOZZ MÉG EGY
FRÖCCSÖT papa elég volt
ne üljön föl most
a biciklire jó tudom
kerékpár NA AZÉR tudja
egy fröccs ötszázhét negyven
ha jön a szondajózsi - - de

nem erről van szó mondom
valamit meg Akartam
dumálni magával hagyja már
KOCSMÁBAN NEM
POLITIZÁLUNK
MEG MÁSHOL SE maga
mindig jó akart lenni ha
kezdtem hogy az oroszok
maga mindig mindenkit
meghintett részeg vagyok megvédett
nagyon na persze akkor is
mikor a nyugdíjas
volksbundistákkal kezdtem MERT
AZ EGY RENDES EMBER HONNAN
TUDOD TE ÖTVEN
NÉGYBE BEVITT A GYÁRBA de én most
egészen más dologról
akartam magával papa

maga erős volt MINDA ZÁLOM
maga inni is úgy tudott
ahogy melózni bár a végin
túl gyakran ment el léniáér
valamit mégis nem tudott
talán hiába kérdezem
a kurva életbe maguk
mit művelnek papa
55 évet dolgozott
mint az állat s most kussol itt
ÁJNN RÓTN BITTE FRAU LÍZL
igen papa emlékszik amikor
beszóltam árrá tesszük nemszeti kokárdá
maga akkor is lebaszott pedig
csak arra pörögtem be itt
még a szódát is vizezik
és herr taunusz szepi még
nem annyira mint frau lízl
és köztük bárhány régi kisnyilas
most ócska rendőrviccet mondogat
maga meg hallgat csak papa
meg fingik tártlit kártyáz
meg mutogat LEGALÁBB MOST
FOGD A POFÁD AZ EGY HEKUS

papa maga is dolgozott
vámmentes mésszel svarc anyaggal
de sz. néninek annyiér
festett mint húsz évvel előbb
FIZESSENEK A GAZDAGOK de

hiszen maga is gazdag volt papa
keresett életében annyit
megkapta volna végig
az egész ménkű kassai
strassze sugárutat csak ivott
és persze fizetett NA ÉS

mert maga 3 urat ismert
kroó és guszti és festő urakat
és mi lett magával papa
a spirituszból mi maradt,

- - - - - - - - - - - - - - - - -

mert spiritusz az volt meg
duma is kifestette maga
az egész hétszentséget életében
aztán fini a temetésin
annyian voltak mint egy
párttitkárén frankón a fél
csepel papa azt látta
volna meg ahogy meghalt másnap
bezárt a határúti de
végleg gyászzene gyászhét
szentség gyászkocsma NA
ÉS de én most
nem ezt akartam

mondja csak papa maga végül is munkás
osztály volt vagy csak
dolgozott én ezt nem
értem -

magának tekintélye
volt az összes bor
mérésben MAGA MEG FOGJA BE
AZ ARCÁT akkor az illetőúr
hallgatott de hát na
és

maga erős
volt MAGÁNAK MINGYÁR
BEVÁGOK AKKOR KUSS de hát na -
magának igaza volt AKI REGGELIG
ALSZIK AZ LE VAN SZARVA MER ÉN CSAK
HAJNALIG de hát -

maga tudott
beszélni svábul a svábbal és nagy
ságosan a nagyságával az isten se
különben

maga egyedül
volt papa ROSSEB EGYEDÜL ÉN MEG
A BÁNAT

maga mindent
tudott HALLGASS AHHOZ ÉN JOBBAN
ÉRTEK de most
én mondom papa maga nem
tudott semmit

én nem tudok
te nem tudsz ő mi ti
és ők sem tudnak semmit azám az okosok és maga
főleg ezt nem

vagy ez magát nem érdekelte
vagy ez engem se érdekel

maga mindig elvitte kölcsön
a piffpuffregényeimet én meg később cserébe
elhallgattam a történeteit de ez
nem jelent semmit már
akkor se jelentett

én mindig meg akartam tudni
magától valamit de arról
maga már tudta hogy
nem érdemes

közben csak annyit változott
kezdetben mindig maga fizetett azután
egyre inkább én az
élet rendje

most a környéken mások festenek és
mások ülnek a kocsmákban a helyin de
azokat én már
nem hallgatom


                           Szervác József
             (1952. május 13 - 2001. június 16.)
Szervác József versei a MEK-en

"Mit is akartam mondani"

Zelk Zoltán: Nem emlékszem

Mit is akartam mondani

Soha még olyan fontosat
Olyant amitől az utak
Az utcák meg a téli kertek
A kertek meg a madarak
Olyant amitől

Nem emlékszem

Csak arra hogy a hóesésben
Az utak kertek madarak

Pedig soha még oly szépet
Soha még olyan fontosat
.

KIÚT

Vörösiszap, 2010.október 04.

Devecseri kertekben / Sludge-covered flowers in a Devecser garden 

© Stiller Ákos hvg. #10

"bárhová nézel, mindenütt riadalom,
úgy tetszik, visszatér újra a barbárság,
a képzeletben már minden megtörténik:
igazi vér csorog, igazi vér szivárog"

                                                             Parancs János: Cudar idők

vörösiszap / origo - 1. hír / origo hírek 

Így segíthetünk az iszapömlés áldozatain

Segélyvonal: 1749 (minden hálózatból hívható)

Magyar Vöröskereszt
SOS devecseri állatok

Gyakran ismételt kérdések az Akadémia kutatóihoz

.

"Egy világ töltheti be szíved"

.
Fjodor Ivanovics Tyutcsev: Szilencium!

Hallgass, bújj el, s titkold, tagadd
érzéseid, álmaidat!
Mint fénylő csillagmiriád
szállhatnak a lelkeden át,
érkezve s tűnve, mint az éj:
csodáld őket és - ne beszélj!

Szív hol s kinek nyílhatna meg?
Ki értheti az életed?
Ki érthetné, ki vagy, mi vagy?
Hazudik a kész gondolat!
Merítve sár a tiszta mély:
igyál belőle s - ne beszélj!

Tanulj magadban élni! Egy
világ töltheti be szíved,
álom, varázs, szent pillanat -
de külső zajra elriad
s megvakul, ha nap fénye kél:
figyelj dalára s – ne beszélj!

(Szabó Lőrinc fordítása)


Faludy György: Meditáció

Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó
tépelődés, kegyetlen és kemény,
csak kép vagy látomás, amely magától
formálódik, és úgy lebeg elém:

szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:

én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm

magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó néző - és ez a legnagyobb
öröm abból, hogy itt éltem a földön.

Faludy György - PIM - DIA 

Arszenyij Alekszandrovics Tarkovszkij: Прощание с летом

.

"valami tegnap, mely mintha ma lenne"

. 
Szabó Lőrinc: Valami örök

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szivemen.

Szabó Lőrinc - PIM-DIA
.