Tartalomjegyzék: 2009. október-november-december

 .
október

• Két nyárfa (25.)
  
• Csokor (Sukkot)
  
• "Nemcsak terólad, rég nemcsak terólad van itt szó, kedves" (Szabó Lőrinc emlékére)
  
• "A napsugár nem kérdezi,"
  
• "Szivek távoli mosolya, reátok néz, aggódva, árván"
• Október 6.
  
• hiábavalóság
  
• Mást, mint tegnap, mást, mint ma..."Mint ős-ősére ütött Isten"
  
• Bizonyosság
  
• Csak, mert szép
  
• "bennünk vagy, mint méhek a kasban"
  
• "Száz lépés volt közöttünk s az árok."
• Emlékezés és asszociáció (Kazinczyról Adyra)
  

november

• "Az élet csupa jelbeszéd"
• "Hullám hullám nyomán ront part felé a tenger"
• "És látszottak a szöghelyek"
  
• "súlyosnak érzem a levegőt" (Radnóti Miklósra emlékezve)
  
• "az igazság arcát csak néha látni"
  
• "de ágaimmal nem tépek sebet"
• "Nekem az a csoda"
• "Csak visszatalálj"
• "Barlang kell a medvének"
• "Most tűrhetetlen"
• "valami hiányzik egyre érzem"
• "Vigasztaló vers" 

december

•  2 millió halott, ebből 330 ezer gyermek
• "mi változik, ha győz aki győz?"
• Verlaine-i képek
  
• "Minden szépet"
• "valahogy mindig"
• "Ma még ma van"
  
•  Jogok és szabadságok, amelyek minden embert születésüktől fogva egyenlően megilletnek
• :)
  
• "Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük."
• "Szerető szemben"
  
• "s talán ajándék"
  
• Az első hó
  
• in memoriam - Horvth Jenő
  
• "Csodálatos láng volt az"
  
• Ünnepekre
  
• "az ünnep, a visszatérő"
  
• "csak az emlékezet által idéztetnek föl"
  

Tartalomjegyzék
2008:                                                          X. .XI -XII. .....
2009: I-II-III....IV-V-VI. ..VII-VIII - IX.  X - XI. - XII.

2010:  I-II-II.    IV-V-VI.   VII -VIII -IX.   X -XI - XII.

2011: I-II-III.    IV-V-VI.   VII -VIII -IX.   X -XI -XII..

2012:  I-II-III.   IV-V-VI.  VII -VIII -IX.   X -XI -XII.
2013:  I-II-III.   IV-V-VI.  VII -VIII -IX.   X -XI -XII.

Vigasztaló vers

.
Áprily Lajos: Vigasztaló vers

Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.

Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.

Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.

Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hímoroszlán!
.

"valami hiányzik egyre érzem"

 .
Birtalan Ferenc: Emléksor

mi lenne más: a versek
a rám rakott idő mindent befog
megbocsátok és elfelejtek
maradnak régről fölbukó sorok

néha csak átsejlik éppen
egy szag egy hang ez déja vu
messze tőlem időben térben
bonyolódik az egyszerű

tegnap is mentem át a téren
orgona akác egyszerre nyílt
valami hiányzik egyre érzem
válasz nincs a szív hárít letilt

nap sütött egy kicsi szél fújt
minden ahogyan kellett
fölragyogott valami széthullt
harsogó illatok meneteltek
.

"Most tűrhetetlen"

.


Pilinszky János: Francia fogoly

Csak azt feledném, azt a franciát, kit
hajnalfele a szállásunk előtt
a hátsó udvar sűrüjében láttam
lopódzani, hogy szinte földbe nőtt.
Körülkutatva éppen visszanézett,
s hogy végre biztos rejteket talált:
övé lehet a zsákmánya egészen!
Akármi lesz is, nem mozdul odább.

S már ette is, már falta is a répát,
mit úgy lophatott rongyai alatt.
Nyers marharépát evett, de a torkán
még alig ért le, jött is a falat;
és undorral és gyönyörrel a nyelvén
az édes étel úgy találkozott,
mint telhetetlen testi mámorukban
a boldogok és boldogtalanok!

Csak azt a testet, reszkető lapockát,
a csupa bőr és csupa csont kezet,
a tenyerét, mely úgy tapadt a szájra
és úgy adott, hogy maga is evett!
Az egymás ellen keserülő szervek
reménytelen és dühödt szégyenét,
amint a végső összetartozást is
önönmaguktól kell, hogy elvegyék!

Az állatian makogó örömről
a suta lábát ahogy lemaradt,
és semmisülten kuporgott a testnek
vad gyönyöre és gyötrelme alatt!
A pillantását, – azt feledném egyszer!
Ha fuldokolva is, de falt tovább,
és egyre még, és mindegy már akármit,
csak enni bármit, ezt-azt, önmagát!

Minek folytassam? – Őrök jöttek érte;
a szomszéd fogolytáborból szökött.
S én bolyongok, mint akkor is a kertben,
az itthoni kert árnyai között.
A jegyzetembe nézek és idézem:
„Csak azt feledném, azt a franciát…”
S a fülemből, a szememből, a számból
a heves emlék forrón rámkiált:

„Éhes vagyok!” – És egyszeriben érzem
a halhatatlan éhséget, amit
a nyomorult már réges-rég nem érez,
se földi táplálék nem csillapít.
Belőlem él! És egyre éhesebben!
És egyre kevesebb vagyok neki!
Ki el lett volna bármi eleségen:
most már a szívemet követeli.

FÉNYT, MOST!

Pilinszky János: Van ilyen

Cseléd akartam lenni. Van ilyen.

Teríteni és leszedni az asztalt.

Ahogy az áldozat föllépked

és a hóhér lejön a dobogóról.

Most az emelvény fokai között

betűz a nap, és ugyanaz a nap,

mintha senkit se vittek volna fel,

ki nem jött vissza. Csönd akartam lenni

 és dobogó. Lépcső közé szorult világ.

Senki és semmi. Hétvégi remény.

Pilinszky János: Verés

Most elviselhető.

Most másra gondolok.

Most semmi sincs.

Most én vagyok.

Most minden van.

Most tűrhetetlen.

Most pedig, most és egyedűl,

itt és most, végképp egyedűl

csak te meg én.

A vers Kurtág György zenéjével:

 Pilinszky János - Google Video

.

"Barlang kell a medvének, ha..."

.

Babits Mihály: Medve-nóta

Fordul a világ, kiborúl alólam.

Megkapaszkodtam peremén egy dombnak.

Kis ház, börtönöm vagy-e? csillagnéző

tornyom-e? Barlang

kell a medvének, ha megunja táncát

a vásár padján s kiszökik magányos

bérc közé; mint én vonulok most tüskés

bérci-magamba.

Más vagyok mint más. Magasan, tüskésen,

így kell már élnem, s ha te nem volnál itt,

tán nem is látnék melegebb szemet zord

csillagokénál.

Más vagyok mint más. Minek is tagadnám?

Lásd, a föld kibillen alólam, és mint

visszatérő láz, kamasz éveim vad

gőgje megújul

s mindentől eltép. Köszönöm, hogy itt vagy.

Szólj egy szót, s én úgy teszek egy szavadra,

mint szökött mackó ha vidám kedvében

bércei közt új

táncra áll kétláb a vadonban; mancsán

zeng a cintányér ami rajta még; az

éji vándor hallja, megáll, s az erdő

titkain ámul.

"Csak visszatalálj"

.

Egy tükörből ki,

aztán egy másikon be.

Csak visszatalálj.

Andrassew Iván:  VERT EMBER ÁLMA (néhány szabálytalan haiku)
.

"Nekem az a csoda"

Vas István: Ultima realitas

Tudom, tudom, te is egy kissé szégyeled,
Hogy nem úgy írok, mint az igazi énekesek,
Sőt néha magam is eléggé szégyelem magam,
Hogy így beszélek, ilyen hétköznapian,
Hogy mindig ezeket emlegetem, a köznapi dolgokat,
És nem az apokalipszist, a mennyet, a poklokat.
Igen, nem tagadom, ha olvasom, mindig irigylem,
Mi minden zsúfolódik össze a verseikben.
Ott gomolyog nyelvi varázzsal, barbárul összedobálva
A régiek alvilága, az újak galaktikája,
A mítoszok összessége, plusz a robbanó atomok -
Bevallom, mindezekre én alig gondolok.
S ha néha eszembe tódul, félredobom sietve:
Tudom, hogy úgyis jut majd elég időm ezekre.
Tudom, ez zár magába időtlen időkön át,
A Hades, a holtak szigete, az unalmas szörnyvilág.
Mert énnekem hiába festik leleménnyel újonnan:
Ez az a régi grand-guignol, amit mindig előre untam.
Ez az a hátborzongató, hatalmas ócskaság,
A létalatti létek, vagy a transzcendenciák.
Ezek azok, amiktől a lelkem émelyeg, ásít:
Új gőzön felmelegített, maradék mitológiáik.
Hiszen értem ezt, éltem ezt én is, mikor az árnyadatok
Hirtelen egyezése szívemre, agyamra csapott,
A vijjogó bizonyosság, hogy valahogy, valahol
Fut hétszer körbe a fekete víz, és tátog a puszta Séol.
Volt, mikor feltört bennem is az alvilági láva,
Esővert, éji kertben voltam Thanatos fuvolása.
S hogy beleillett az ősvilág gomolygó tájaiba
Az imbolygó világkép, a modern fizika,
Hogy az anyag, a kételyek főlé meredő, szilárd tömeg
Vadul keringő, villamos töltésektől rezeg,
A sugárzás határozatlansági viszonya,
Hogy ami szilárdnak látszik, merő koincidencia,
S ha a tényeket, a bizonyosat vélnéd érinteni,
Ezek is csak képletek, világvonalak metszései.
S az okot és az okozatot, a merész kutatást magába nyelte
Az ősidőktől létező éjfél, a démonok kertje.
De énnekem egyremegy, őstojás vagy robbanó atom,
Hogy régi vagy új mitológiák között unatkozom,
Mert fütyülök én mindenre, ami változhatatlan, örök,
S amibe majd eónokig oldódva elmerülök,
A léttelen létre, az ősi-sötét bálványra fütyülök –
Nekem az a csoda, ami ide fel, az elmúló fényre lökött.
Csak az a csoda, ami elmúlik, ami egy percig marad itt,
Ami nem volt, nem lesz, és amíg van, folyton változik,
Az életbentartó, harminchét alatti, hétköznapi láz,
A sokféleség, az egyediség, az ultima realitas,
Ami feltűnik, eltűnik, és ha volt, nem lesz többé soha,
S eónok mulva se teremti meg mégegyszer a Világok Ura.

Vas István - PTE Könyvtár
Vas István - literatura.hu
.

"de ágaimmal nem tépek sebet"

Devecsery László: Cédrussá válok..

Cédrusok árnyékában élek:
cédrussá válok magam is.
Közöttük keményül a lélek,
ezredévek kérgesülnek
bennem: belőle megélt századok.
Végtelenség ígérete testem:
tudom, egyszer mégis meghalok.
Választani kényszer nem enged,
de ágaimmal nem tépek sebet.
Mágikus csomómat feloldom:
tiétek legyen varázs, küzdelem.
Pogány körmenet, vadóc-sereg,
köröttem, belőlem vonulnak el:
valahány teremtő ősöm,
távol vagy gondolat-közel,
őrvidéki büszke legények
konok fejjel, bölcs akarattal,
hitetlen hittel jövőt-hívők,
s kérges tenyerű szántóvetők.

Cédrusok árnyékában élek:
cédrussá válok magam is.
Közöttünk keményül a lélek.
Hazára - honra hű gyökérrel,
megoszthatatlan szenvedéssel,
megosztott örömmel, reménnyel,
jöjjetek hozzám zarándokok!

Csontváry Kosztka Tivadar:

Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban /1907/

.

"az igazság arcát csak néha látni"

Ezek a fiatalok c. filmből - Illés együttes

Bródy János - Szörényi Levente: Láss, ne csak nézz

Láss, láss, ne csak nézz, ne csak nézz! Láss, ne csak nézz!
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!

Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz, értsd végre meg!
Láss, láss a szép szavakon át!
Igen, láss át a csábító mosolyokon!

Lásd, hogy csak bemázolt deszka az imádott bálvány.
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!

Sose feledd, sose feledd, sose feledd, sose feledd!

A világ egy forgalmas utca, és valahová el szeretnél jutni, de a
reklámok fényében az igazság arcát csak néha látni.

Értsd végre meg:
Láss, láss, ne csak nézz, ne csak nézz! Láss, ne csak nézz!
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!
Most.
Soha el ne feledd: ne csak nézz, láss, láss!

"súlyosnak érzem a levegőt"

.
Radnóti Miklós: Tajtékos ég

Tajtékos égen ring a hold,
csodálkozom, hogy élek.
Szorgos halál kutatja ezt a kort
s akikre rálel, mind olyan fehérek.

Körülnéz néha s felsikolt az év,
körülnéz, aztán elalél.
Micsoda ősz lapul mögöttem ujra
s micsoda fájdalomtól tompa tél!

Vérzett az erdő és a forgó
időben vérzett minden óra.
Nagy és sötét számokat
írkált a szél a hóra.

Megértem azt is, ezt is,
súlyosnak érzem a levegőt,
neszekkel teljes, langyos csönd ölel,
mint születésem előtt.

Megállok itt a fa tövében,
lombját zúgatja mérgesen.
Lenyúl egy ág. Nyakonragad?
nem vagyok gyáva, gyönge sem,

csak fáradt. Hallgatok. S az ág is
némán motoz hajamban és ijedten.
Feledni kellene, de én
soha még semmit sem feledtem.

A holdra tajték zúdúl, az égen
sötétzöld sávot von a méreg.
Cigarettát sodrok magamnak,
lassan, gondosan. Élek.

1940.június 8.

 Radnóti Miklós Válogatott versei - MEK
.

Ozric Tentacles

Ozric Tentacles

Ozric Tentacles honlapja

Ozric Tentacles - Google Video
.

"És látszottak a szöghelyek"

.
Tandori Dezső: A szobák

Akkor kitolták a butorokat,
s látszott, milyen göcsörtös volt a padló.
És látszottak a szöghelyek.
Látszott, hogy már üszkösödik
a vaskályha mögött a lyuk.
És végül egy szál meztelen
villanykörte égve maradt,
s most borotvaként kaparja a fény
a borostás falat.

Most, hogy az ég oly ferde lefutású,
mint ágytámlák mögött a faliszőnyeg
kettémetszett mintái, most, hogy a
hegy élén a fák, mint fűrészfogak,
az eget a földtől elharapják –

üres szobákat látok odabent:
mint a végső percek, egymásbanyílanak.
Zúgatja a szél a kéménylukat,
és a hang is kihül bennem s megáll.

Ahogy az inga akkor itt megállhatott,
és ahogy a kályha kihülhetett:
most értelmetlen vasveret.
És az ég megfeketedett.

És értelmetlen már a rács
keresztje az ablak előtt,
rajta a szétfeszitett karokkal
lengő növény indái csak
száraz, barnult, tépett inak.

A villanykörte egyre ég
a levetkőztetett szobában,
és fénye mindent szétfeszít,
a parkettkockák réseit,
mint vallatók a fogakat,
mint a szögek az inakat.

Elfordulok. Megyek a szél
párhuzamos falain át.
Kezemnél, mint nyitott csapok,
süvítenek a fák.

Tandori Dezső - Wikipedia 
.

"Hullám hullám nyomán ront part felé a tenger"

.
Arszenyij Tarkovszkij: Erről álmodtam én (Fordította: Baka István)

Erről álmodtam én, és erről álmodom,
És egyszer még talán álmomban újra látom,
Mert minden körbejár, s megmutatja az álom
Tinéktek is, mit én álmodtam egykoron.
Ott, messze-messze, túl a földgömb hajlatán,
Hullám hullám nyomán ront part felé a tenger,
S hullámokon lebeg csillag, madár s az ember,
S álom, való, halál - hullám hullám nyomán.
Voltam, vagyok s leszek - a napokat se mérem,
A létezés csoda, s a lét csodás ölében
Világ árvája, én, bizton megülhetek,
Tükrök közt, egymagam - s mámor ködébe tűnnek
A fénylő városok s a kéklő tengerek,
S mint síró gyermeket, anyám ölébe ültet.


Arszenyij Tarkovszkij versei 

Kassák Lajos: Ajánlás 

Fogadd el ajándékom oly szerény
csak az eget adja és a földet
a zöld tengert az álcázott gyilkost
ki sok cápát ölt meg és sok halászt.
Fogadd erdőimet mezőimet
hol galamb fészkel szőke nyúl szalad
és fogadj el engem mert végülis
minden én vagyok e zord világon
s én neked ajándékozom magam
egy vörös csókért egy halvány mosolyért.

Fogadd el ajándékom kedvesem
oly hálatelt és oly neked való.

Zongoránál: Vukán György  és Szakcsi Lakatos Béla

.

"Az élet csupa jelbeszéd"

Gergely Ágnes: Temető Pannóniában

Szép, hosszú tér megannyi kő
    és cipruslomb alatt –
nevét ha kérded, azt mondják:
    a Kozma utca 6.

Ha fájó szűd pihenni vágy,
    mint bús galambcsapat –
kitárt ölébe visszavár
    a Kozma utca 6.

Rákoskeresztúr, Farkasrét,
    Kerepes kertje nagy –
de kicsiny, intim, drága hely
    a Kozma utca 6.

A katolikus temető
    katolikust fogad –
de nem tudni, kit hantol el
    a Kozma utca 6.

Ha lutheránus, baptista,
    ha kálvinista vagy –
nincs feltüntetve cím gyanánt
    a Kozma utca 6.

Ó, Istenem, úgy kedvelem
    a szimbólumokat –
de mit jelképez voltaképp
    a Kozma utca 6?

Vajon az antikozmaság
    egyszerre megszakad,
ha két zárójel közt az áll,
    hogy (Kozma utca 6)?

Az élet csupa jelbeszéd –
    a halál álmosabb:
egyformán ásít bárkire
    egy Kozma utca 6.

Csak a szemérem nem kopik
    a pannon ég alatt –
miféle információ
    a Kozma utca 6!

Ne hidd, hogy jobb a semminél
    egy puszta számadat.
Itt éltél. Több vagy holtan is,
    mint Kozma utca 6.

1980
.