"mind tenger vagyunk"

.

Bódis Kriszta: Tizenkettedik part (Greta Garbo)

Túldíszített tálcákon ostyarudak
a parton levendulafények
és Coca-Cola reklámok rikító vöröse
a fedélzet deszkáin
a reflektorok tócsáiban buborékok
gőzösünk füstjének árnyékgömbjei

A vastag piros és kék takarók alatt
elnyúlva hagyjuk hogy a korlátokon kússzon
elérhetetlenül és katicapöttyösen a part
piros mentőcsónakok szegecselt kémények
porceláncsészékben párolgó
boullion és sós keksz ázik
sugárzó tenger
a hypernormalitás blueboxa

De mi titokban egész nap nevetünk
harsányan bődül a hajókémény
a hajómotorok zúgnak dübögnek
mint a pokol kemencéi megbillennünk
bal oldalon királykék az ég
balra a végtelen mélységű fekete-zölddel
fölöttünk összeér

Én megelégszem ezzel
Isten nyugalma és az egyesülés
amikor nem vágyom már
s nem is leszek képes
semmi határozottra gondolni
majd csak a halálban
legyen örököm

Addig minden lehetőt
birtokolni fogok úgy
mint kinek semmije sincs
és mégis mindene megvan
a szerelem illúziója
tékozló ölemben
s bőrömön
ízes nők gyümölcsszíne
különböznek-e a hullámok a víztõl?
mind tenger vagyunk

Forrás


Bódis Kriszta: Partok

Első part (Virginia Woolf)
Második part (Szanyi Gyöngyi)
Harmadik part (Psyché)
Negyedik part (Sylvia Plath)
Ötödik part (Agota Kristof)
Hatodik part (?)
Hetedik part (?)
Nyolcadik part (Katherine Mansfield)
Kilencedik part (nagyanyám, Csurgói Irén)
Tizedik part (?).
Tizenegyedik part (?)
Tizenkettedik part (Greta Garbo)
Tizenharmadik part (Jeanne d' Arc)
Tizennegyedik part Kovács Ágnes Anna emlékére
.

"Nem magyarázkodom"

.
Bódis Kriszta: Tizenharmadik part (Jeanne d'Arc )

Krisztus vére ihless meg engem!
Szeplőtelen Szűz anya mindig
jó érzés rád gondolnom
ahogy Isten hírnökeivel
kart karba öltve nyargalsz

Engem a böjt zsibbaszt
míg ti teheneim tőgye alá feküsztök
hogy friss tejet szopjatok
az áradó növényi zöldben Krisztus
sebed forrása tisztítson engem

Isten kacag a meleget párálló földön
a biztonság televénye böffen
szaga erősebb jobb az ölelésnél
édes trágyában pállik a szántás
táplálékod vagyok moccanatlan Krisztus
szenvedésed erősítsen engem

Áthatolhatatlan a tenger
mélyén kígyófészkek gomolyognak
felette az égbolt madarak temploma
a kettőt pálmalevelek férce fűzi össze
mert van-e győzelem szeretet nélkül?

Lábujjam a part vonalán
karom égre feszítve
s én lebegek mert van-e
vak hit szenvedély nélkül?
nagy mű kockázat nélkül?

Édes Jézus rejts el szent sebeidben
mondád mindörökre Szűz vagyok
testem Istené a vértezetben
sátánpofák onanizálnak majd
bálványom előtt
míg az ördög gőgje megtestesül
szelíd szemed oltalmazzon engem!

Sem a drága Király
sem hazám
nem keltette fel vágyam
a máglya legalább
olyan váratlanul ért
mint a kérdés
meztelennek láttam-e
Szent Mihályt
hülyeség

Nem magyarázkodom
akár a gyermektelen asszonyt
engem is nyomaszt az idő a vér
Édes Jézus moss tisztára engem
legyek szomjad éhséged tüzed

Forrás: (1) (2)

Bódis Kriszta: Partok

Első part (Virginia Woolf)
Második part (Szanyi Gyöngyi)
Harmadik part (Psyché)
Negyedik part (Sylvia Plath)
Ötödik part (Agota Kristof)
Hatodik part (?)
Hetedik part (?)
Nyolcadik part (Katherine Mansfield)
Kilencedik part (nagyanyám, Csurgói Irén)
Tizedik part (?).
Tizenegyedik part (?)
Tizenkettedik part (Greta Garbo)
Tizenharmadik part (Jeanne d' Arc)
Tizennegyedik part Kovács Ágnes Anna emlékére
.

"s én végig pásztázlak bizonytalanul és kíváncsian"

.
Bódis Kriszta: Kilencedik part
............................................nagyanyám, Csurgói Irén

A Hold alatt sötét
gyors felhők itatják
fel a világosságot

Egyik énem könyörög
legyen bármi ami
megszabadít
ettől a csendtől

„Őrizzük lelkünket türelemben”
mondod gúnyosan
s talpig szent palástodba
burkolózol

De a tenger önkívületében
már nem türtőzteti magát
hullámai kibomolva
mind fájdalmasabb
és hangosabb

Szemérmességed
éberen tart
ugrásra készen

Másik énem az égboltra
tekint lesi Isten
égitestekkel kivésett
parancsait

Szűziességed élvez
és mulat önnön élvezetén
mintha síkos férgek
közé léptem volna
mezítláb

A tenger hidege
csigaarccal lomhán
kicsusszanni próbál
hasam alól és
lábam közül most
egészen el kéne
merülni hogy
csontjaim se legyenek

„Hát így bánsz isten
madaraival?” kérdezed
s kezem mellkasodban
verdeső szívedre
szorítod

A fűteraszt könnyű
váltakozó szél
emeli meg alattunk
így jutunk túl az első
órán nézzük a kilátást
mintha történhetne
bármi hogy
megszabadítson

Láthatatlan kéz lazítja meg
bársony nyakad körül
a papi gallért s te föllélegzel
öntudatlanul

Egyik énem sosem
ismeri majd el
a domesztikáltság
kötelmeit
s szájában ütőered
riadt lüktetését érzi
állkapcsa közt tartja
a gégéd
a csigolyákat harapja
a tarkó pihéi közé nyal
feltörő különös hangjaidtól
elborulva tépi le rólad
a fekete posztóvértet
amely izmos barna
fiatal testedet féken tartja
előlem

Följajdulsz s veled én is
az olíva ligetek hegyében
gubbaszkodó pacsirták
dalba fognak s én végig
pásztázlak bizonytalanul
és kíváncsian mint
a tengerfelszínt csókolgató
hajófények fulladásig
beszívom illatod érzem
hogy kívánsz s a valóság
madara elkallódik
az álom-űrben
csordultig telek
belőled amíg egyszer csak
magadból kibontasz
mintha virágos
kárpitozott zsámolyon
térdelnél előttem
úgy kanyarít csillagos
palástot válladra a tengerrel
hézagtalanul összeforradó
mennybolt
s megkondulnak a
bolygók amíg lepereg
az ég rózsafüzére
üdvözlégy Mária
kegyelmed teljes

Egyik énem
oldalában a lelkiismeret
sarkantyúival

Másik énem kezessé
tette a bikát s monteráját
szarvára akasztja

Isten pedig feloldoz
s a nagy magányban
szíven üt emberi hangja

Forrás

Bódis Kriszta: Partok

Első part (Virginia Woolf)
Második part (Szanyi Gyöngyi)
Harmadik part (Psyché)
Negyedik part (Sylvia Plath)
Ötödik part (Agota Kristof)
Hatodik part (?)
Hetedik part (?)
Nyolcadik part (Katherine Mansfield)
Kilencedik part (nagyanyám, Csurgói Irén)
Tizedik part (?).
Tizenegyedik part (?)
Tizenkettedik part (Greta Garbo)
Tizenharmadik part (Jeanne d' Arc)
Tizennegyedik part Kovács Ágnes Anna emlékére
.

"Szeretném ha látnád a partot az ösvényt"

.
Bódis Kriszta: Nyolcadik part (Katherine Mansfield)

Szeretném ha látnád a partot
az ösvényt a lézengő lányokat
mellettük sétálok el zsenge palánták
föléjük hajolok a széles pálmaágak
kalapja ananászillatú és agavék
halott virágtörzse döf az égig
nem tudom lerajzolni
de akarok-e mást mint a talányt?

Föl akarom kelteni benned a vágyat
miközben mégsem hiszem hogy
ez volna az egyetlen mi idecsal
sőt azt sem tudom hogy akarlak-e
idehívni az elviselhetetlen sárga fénybe
ahol sem kívánság sem munka sem öröm
csak a hiány oxigénadóssága

Azt is írtam már hogy „légy szabad
ami veled történik engem nem érint
nem függök tőled és nem tudsz megrendíteni
ne kínozz hamis nyomasztó leveleiddel”
melyek felszíne akár a kocsonya remeg
s úgy szűrődnek rajtam át mérgezőn
mint sejtmembránon a gyógyszerek

Meg kellene halnom
vagy láthatatlanná válni
mint a planktonok falán
ki-be járó víz
és különösképp csillámlani kéne
áramolva a kopoltyúhámokon
hogy te minden dologban könnyed
és szabad lehess

Tudtam rólad
s ebbe néha minden beletartozott
ami most csak körvonal
mert belőlem más
nem maradt csak az író és ne zavard fel
immár személyes énem
mert kevesebb vagy nekem
mint bárki a világon púpos árnyékoddal együtt
ahogy a parti ösvényen ez a macska itt
amelyik sosem fut egyenesen
kerülgeti a fűcsomókat
a fölfordított ladikok alá surran
de mancsa sosem éri a földet
mintha attól tartana követik
egyszóval hallgass végre és ne veszítsd el
arányérzékedet
mert ez mindkettőnket tönkre fog tenni
váljunk el mint férfi a férfitól

PS:
melegen kell öltöznöd
és nem folyton kekszet enni
kerül amibe kerül

Forrás


Bódis Kriszta: Partok

Első part (Virginia Woolf)
Második part (Szanyi Gyöngyi)
Harmadik part (Psyché)
Negyedik part (Sylvia Plath)
Ötödik part (Agota Kristof)
Hatodik part (?)
Hetedik part (?)
Nyolcadik part (Katherine Mansfield)
Kilencedik part (nagyanyám, Csurgói Irén)
Tizedik part (?).
Tizenegyedik part (?)
Tizenkettedik part (Greta Garbo)
Tizenharmadik part (Jeanne d' Arc)
Tizennegyedik part Kovács Ágnes Anna emlékére
.

Zágon István: Az anya meg a szülő

.
Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza.


A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.
A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.
Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.

Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya.
Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.
Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.

Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az, az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet.
De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya.

Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.

Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.
De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya.

És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle

De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya.
Mintha így született volna ötvenegynéhány éves korában egyenesen nagymamának.

"megkapaszkodom hogy a hegyes széllökések ki ne csavarjanak gyökerestül "

.

Bódis Kriszta: Ötödik part (Agota Kristof)

Fűszálról fűszálra rovarok szállnak
mindez másnak volna érdekes
ha érdekelne mást
hang nem töri meg
a zuhogás csendjét
vonat nem robog
füst nem száll fel
sirály nem rikolt

Mint ostrom után
az utcán fekvő halottakat
átlépem a fehér köveket
árvalány és levendula-hajukhoz ér
bokám elbír mindent amit
amúgy is cipelek
az első hazugságot a második hazugságot
a harmadik hazugságot
és azt is hogy talán vannak olyanok
akiket valamilyen módon mégis szeretek

Lenruhában ereszkedem alá a szirtek felől
egy kisfiú mini lagunákat épít aztán
kavicsokat lő vizipisztollyal a parton
elszánt arc összeszorított száj
vad nevető kétségbeesett szemek
egyedül van
nem zavarom meg
behúzódom a kőoszlopok közé
ahol habosan dübörög a tenger
döng és elszelidül
széle felkunkorodik
háta fényesen domborul
az ég boltozatos tenyere alá

Úgy tűnik ráérek
pedig megkörnyékeznek
a lágyságuk okán
behízelgőbb szavak
míg én a fagyottabbakkal
vacakolnék
megkapaszkodom hogy a hegyes
széllökések ki ne csavarjanak
gyökerestül
azt hiszem más dolgom nincs

Forrás: (1) (2)


Bódis Kriszta: Partok

Első part (Virginia Woolf)
Második part (Szanyi Gyöngyi)
Harmadik part (Psyché)
Negyedik part (Sylvia Plath)
Ötödik part (Agota Kristof)
Hatodik part (?)
Hetedik part (?)
Nyolcadik part (Katherine Mansfield)
Kilencedik part (nagyanyám, Csurgói Irén)
Tizedik part (?).
Tizenegyedik part (?)
Tizenkettedik part (Greta Garbo)
Tizenharmadik part (Jeanne d' Arc)
Tizennegyedik part Kovács Ágnes Anna emlékére
.

"Sokkal könnyebb mássá lenni esetleg senkivé mint magam maradni"

.
Bódis Kriszta: Negyedik part (Sylvia Plath)

Büntetés vagy fölhatalmazás
de az utolsó oldalakat úgyis
elégeted majd
ahogy "szín fut a tetthelyre"
bíborsötétre gyúlnak
végső napjaim is

A levendulaillat és pézsmaszag
elragad vagy magába szív
esetleg gyámoltalanul
átszűr a valóság falán
a soha többet nem fogom látni résen
és így van ez rendjén

Szerelemtől és vágytól remegve
fekszem a parton a ragyogás
forró érméi szemhéjamon
a napfény veleje kecskekolomp
keskeny hangja felébreszt
visszahanyatlok
torkomból mintás angolna
csúszik kétirányú rémület
akár egy összevissza sál
ikrasíkos álomból
addig fojtogat míg fölriaszt

Lélegző lebenyek
az eszmélet mérlegén
két csont kosárban
egy egy goromba dobbanás közt
ágaskodva megtorpanó szív
s a döbbenettől csípőm tövisére
acél-bőr feszül s hajthatatlan
némaságod hirtelen
a gondatlanul őrzött polipok
kölyök karjai közé taszít
és máris utánam nyúl a megvetés
hogy később koponyámra gonoszul
kendőt kanyarítson a szisszenő hínár
konfetticsonkjai közt

Gyermekeink álmatag kezekkel
letépik és hajamba tűzik a petúniát
virág virág után elrendezve a szirmok
édes bódul a karmazsinra
rózsaszín a fehérre és
minden bánatom elsimul
a tiszta gyerektestek
az illatos bőr
a nevető szemek
a haldokló virágok kurta illata
lesújtanak rám
és a szeretet vére
lomha fájdalommal
lökődik szívembe

Sokkal könnyebb mássá lenni
esetleg senkivé mint magam
maradni szemben a tenger
kékkel erezett síkjaival
rejtsetek el védjetek meg
sikoltanám
a gyermekeim elől
akik hol ezt hol azt mondják
ám sosem hazudnak

Semmit sem tanultam
nem tettem semmit
nem írtam nem éltem
nem szerettem csupán
belesápadtam a házasságba
és nem találtam föl a szexualitást
csak ráleheltem cserepeire
és kicsapódtak a mikroszkopikus
élőlények
végül a sárkányok a hüllők
kígyók és ördögök
meg a pestis-arcú félelem

Minden szirom körülveszi a középsőt
a fenyőtobozon és a kókusz illaton is
de a tenger így elomolva!
nem számítottam erre az
utolsó kihívásra vagy
lehetőségre mikor néhány
napja még otthon sétáltam
a nárciszaink közt

És akkor elégeted
és a tenger ezüst sarlója fölött
kiszórod majd
kétségbeesett soraim
a legszebb mondatokat
mik ellened vallanak
de bennük saját bimbóim
kizsigerelt lárva-fehére virít

Források: (1) (2)


Bódis Kriszta: Partok

Első part (Virginia Woolf)
Második part (Szanyi Gyöngyi)
Harmadik part (Psyché)
Negyedik part (Sylvia Plath)
Ötödik part (Agota Kristof)
Hatodik part (?)
Hetedik part (?)
Nyolcadik part (Katherine Mansfield)
Kilencedik part (nagyanyám, Csurgói Irén)
Tizedik part (?).
Tizenegyedik part (?)
Tizenkettedik part (Greta Garbo)
Tizenharmadik part (Jeanne d' Arc)
Tizennegyedik part Kovács Ágnes Anna emlékére
.

"aggódom érted de többé nem hagyom hogy kárt tegyél bennem"

.
Bódis Kriszta: Harmadik part (Psyché)

Levegő után kapkodsz
úgy sajnálod magad
aggódom érted
de többé nem hagyom
hogy kárt tegyél bennem
ha a többiek ellenem vallanak majd
és ellened fordulnak mégis

Mindketten undok árvák vagyunk
belőled árvasággal zsarol
az önkény mivel hagyom
hogy légy aki vagy
s te önmagad
kéred számon rajtam
s az én árvaságom
hártyavékony én mit átszakít
a kéjvágy ami ok lesz
vagy indok

Lefeküdtem az összes
barátoddal
szeretőddel
ellenségeddel
külön külön és együtt
előtted vagy veled
ahogy éppen kívántad
ám szenvedésed árát
nem fizettem meg
semmi nem elég drága
szépséges Nárciszom
de megváltásod
többé nem kényszerít
arra hogy tűrjek

Bántani fognak
igen leköpnek
megvernek majd
mégis menekülve
botladozom előled
míg el nem tűnök
s te valahol
a hídvasakra mászol
a kádban édes malaga
szivárog a véred
valaki a járdaszegélyre
hajít egy csikket és
kiégeti bőrödet parazsa
beljebb húzod
egy lukkal a szíjat
s a tisztára sikált
konyhaasztalra dőlsz
már nem segíthetek
vonszolom két gyerekünk
nem sírnak
fénylik az arcuk
emlékeikre kasírozva kimeredtél
én összeroskadok
a parton ők állnak
kezük kezemben
Félek mindig
az erőtől ami engem követel
magadnak akarsz egészen
fiaid vérével locsolod mellem
remegő ölembe fröcskölsz
s nem elég neked
az egész világ
semmije fáj

És a sarjadás?
szeretem ahogy a zöld
előmerészkedik s a napfoltos réten
átvonulnak a tehenek
a gombatönkről leválik a csiperke
kalapja tenyerembe simul
letérdelek
nem hoz rólad hírt
a hulló köpenyek suhogása
otthon teavizet forralok és
hagymaillatún dinsztelődik a nyárban
a kezdet zümmögve behatol
a növények szeplős csészéibe
míg én csak bámulok hogy a dolgokról
gondolataim milyen könnyedén
fellebbentik most a fátylat
s mind több és több
ami képzeletemből felfakad

A hajnalban erősödő
forgalom zajával visszatérsz
vérzel és a véred belém kened
megütsz hogy fájj
hiába vágod át inaim
hiába könyörgök
hiába jajgatok és némulok el
a földön magam alá ürítve
a te kínod nem múlik
és én elapadtam

Pillanatnyi szünet ez csak itt
a parton fiaid egy májszínű rája
tömlőtestét böködik
most sár csurog tenyerükből
hátrálnak a dagály elől guggolva
vénuszkupolás bástyáik alámosva
partfalaik gátjaik szakadnak
apránként hátrálnak egyre
míg sárga ködbe gubózzák
a horizontot a homály selyemhernyói
s amíg azt képzelem ha veled volnék
én lennék a világ leg

Hirtelen mint az evezősök hajói
a pálmák szélfésűi közt
egy szempár rebben fölém
és mielőtt megígérhetném hogy
az éj leszállta előtt levedlem ezt
a boldogtalan testet
fölfogom mint a serpenyőben fölszaladó
ezüst buborékok torlódó láncát
kisebbik fiunk tekintetét

Forrás

Bódis Kriszta: Partok

Első part (Virginia Woolf)
Második part (Szanyi Gyöngyi)
Harmadik part (Psyché)
Negyedik part (Sylvia Plath)
Ötödik part (Agota Kristof)
Hatodik part (?)
Hetedik part (?)
Nyolcadik part (Katherine Mansfield)
Kilencedik part (nagyanyám, Csurgói Irén)
Tizedik part (?).
Tizenegyedik part (?)
Tizenkettedik part (Greta Garbo)
Tizenharmadik part (Jeanne d' Arc)
Tizennegyedik part Kovács Ágnes Anna emlékére
.

"Mindezek előtt az idő zsinórjaival bíbelődtem"

.
Bódis Kriszta: Második part (Szanyi Gyöngyi)

Szálakra bomlik
a nappal harsogó
máglyatűzében
homok dűne
rezgő fűkalappal
madárraj rebben
szerteszáll
mint vetőzsákból hintett magok
csak egyetlen ereszkedik alá
ahol én vagyok döndül
dúlja a tenger a part fövenyét
várlak nem jössz
ezt szeretem

Összecsukódom
húsomba cápafogak
tűhegye de mint aki
kegyetlenül puha vízben
gázol döbbent elfogultan
megbocsátok
s a gyanútlan gyűlöletben
rák fogan
ott ahol a szeretet ejtett sebet

Mindezek előtt az idő
zsinórjaival bíbelődtem
zokogás és ámulat
fényhalai közé gabalyodva
találgattam
melyik az öröm
s melyik a bánat

Világtalan üveglevél voltam
tiszafa az ösvény árnyán
kőfaragványok
pillátlan tekintete és
boldog boldog boldog
lepkehálóval horzsolva
a világ felszínét
s te megszerettél Uram

Egyszer csak
kitárt karom tengelyén
balról a Hold
jobbról a Nap
anya nélkül
a tollkaréjú ragyogásban
hallom pendülnek és
cikkannak az idegek

Szorosan magam körül
és belémterülve
a megnyugvás hullámai
pedig látom ahogy
bőröm alól
bevérzik az ég

A kitartás infúziója
kiszámíthatón
egy egy egy egy egy
csepegteti belém
a vágtató és megtorpanó
elragadtatást
a bűvöletet a halált
amit csak
én én én én én
ismerek
fölöttem az önfeledés
árboca mutat
a prédaleső madarakra

Apránként majd
megszeretem magam
ölem zsibongása kirajzik
röpte az éggel összeköt

Forrás


Bódis Kriszta: Partok

Első part (Virginia Woolf)
Második part (Szanyi Gyöngyi)
Harmadik part (Psyché)
Negyedik part (Sylvia Plath)
Ötödik part (Agota Kristof)
Hatodik part (?)
Hetedik part (?)
Nyolcadik part (Katherine Mansfield)
Kilencedik part (nagyanyám, Csurgói Irén)
Tizedik part (?).
Tizenegyedik part (?)
Tizenkettedik part (Greta Garbo)
Tizenharmadik part (Jeanne d' Arc)
Tizennegyedik part Kovács Ágnes Anna emlékére
.
.

"csak megölellek - csak elengedlek - csak megölellek - csak elengedlek"

.

Bódis Kriszta: Első part (Virginia Woolf)

Távol köveknek ütõdik
az önkívület
ezer darabra hull
mindig és elolvad
hogy szilánkjaiból
összerakni ne lehessen

Fellépni sem tudok
a következõ lépcsõfokra
mit lábam alól úgyis
kisodorna az elsõ hullám
medúzafénnyel érkezik
korall fûzõben a reggel
ütése magamhoz térít

Most azonnal fölkiáltanék
titkos jeleket rajzolnak
a parti homokba
a szerte meginduló remeterákok
kecses csigatölcséreiket
vonva magukkal
otthonom szaga ez a sós
kibírhatatlanul üde zúgás!

Mikor az emberek vállának
zuhanok a szeszélyes buszon
s mikor fölnézek
a napfelhõs hegygerincre
mikor tányérom mellett
az eszközök megnyúlnak
a szemfényvesztõ délben
s a szalvéta vakítón megemelkedik
mikor fölsír a gyermek
aranyburokból
vállgödrömbe rejti arcát
mikor a meg nem született lány
fülembe súg ahogy méhek dongnak
a hímporuktól súlyos virágkehelybe
mikor mazsola tapad az ujjaimra
és egy kalács fonott halma
domborodik a kenyérkosárban
rendben úsznak az árral
porcelánra festett folyókon a hattyúk
és a szemedben orchideákat látok
belehullanak egy mosdótálba
lesüllyednek
kisétálok a partra

Szél fúj
föllélegzem
a szeretet álarca lehullik
meghaladja erõm
nem döngöl a földbe
többé képmutatásod
csak megölellek
csak elengedlek
csak megölellek
csak elengedlek
és belém simul
és toporzékol
a tenger lábujjaim közé buggyan
anyácskám vér melege
apácskám sója
nyelvemen elfolyik.

Források: (1) (2 )

Bódis Kriszta: Partok

Első part (Virginia Woolf)
Második part (Szanyi Gyöngyi)
Harmadik part (Psyché)
Negyedik part (Sylvia Plath)
Ötödik part (Agota Kristof)
Hatodik part (?)
Hetedik part (?)
Nyolcadik part (Katherine Mansfield)
Kilencedik part (nagyanyám, Csurgói Irén)
Tizedik part (?).
Tizenegyedik part (?)
Tizenkettedik part (Greta Garbo)
Tizenharmadik part (Jeanne d' Arc)
Tizennegyedik part Kovács Ágnes Anna emlékére
. .

"Nyári estéken a nyárfa alá ülök, és hallgatom a nyárfa hangjait." - Gondolatmenet: "vajon így történt-e minden...?"

1.

Szindbád

Midőn új kiadásban látom újra régi hajósomat, elfog a kétség:
vajon így történt-e minden, mint az ifjúkor szemével láttam?
Én már nem is emlékezem pontosan a dolgokra.
Fiatal olvasóim a megmondhatói, hogy helyesen
és igazságosan cselekedett-e Szindbád.
Menj, hajós, vitorláidra szívek vannak hímezve!
1917. Tavasz

Krúdy Gyula

Szindbád - NŐI ARCKÉP A KISVÁROSBAN - részlet Krúdy Gyula regényéből.

Szindbád -részletek Huszárik Zoltán filmjéből:




2.
A film operatőre Sára Sándor.

Sára Sándor Feldobott kő című filmjének mottója és a művész azóta is érvényes ars poeticája:

"Számon kérik tőled a történelmet s igazuk lesz.
Kérd számon a történelemtől az embert s igazad lesz."

3.

Umberto Eco: Loana hercegnő titokzatos tüze

"az emlékezés homályból, ködből, töredékességből létrehozott pillanatnyi egész, amit érzelmeink, tapasztalataink, a mindenkori jelen befolyásol"
(Mike Ágnes, Eco könyvét méltató cikkéből)
.

Fényszárnyú szó

.
Szabó Lőrinc: Fényszárnyú szó

A tűnődés, mely fájt, vagy jólesett,

s mert segítette az emlékezet,

kezdte szavakká alakítani

a világomat. Mihelyt valami

rajz őrizte, kép, megfogalmazás,

rabom maradt az illanó varázs

és arany lett a nap boldogtalan

bánata, boldog, teltfényű arany.

Ezért szerettem meg a verseket,

ezért aggattam tele csüggeteg

lelkemet mások örömeivel:

s hogy én is írtam, így vesztette el

különbségét jó és rossz: gyönyörű

lehet a kín, s nem én vagyok, – a mű,

a vers a fontos! És ez, ez nevelt

félre: lassankint jobban érdekelt

az életnél a róla mondható,

a fényes Napnál a fényszárnyu szó.
.

"de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél"

.József Attila: Kopogtatás nélkül



Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
1926. ápr.

Zene

Szabó Lőrinc: Zene

Hangok, tündérek, láthatatlanok,
míg a fül meg nem idéz, áramok
s jelek aztán is, tán a túlvilág,
az egyik, ti, kik szívünk ritmusát
isteni lüktetésbe kötitek,
illanóba és gyárthatóba, ti,
édes, játékos kísértetei
bent a Kintnek, óh zene, mennyei,
be jó átadnom magamat neked
s keretezni szárnyas képeidet,
hegedűk, a suhogásotokat,
harsonák, villámtornyaitokat,
a tengeredet, teljes zenekar,
a nem-tudom-mit, melybe belehal,
belevész minden külső mozdulat:
be jó, így, szűnve s mégis nőve, csak
sejteni az imbolygó tudatot,
s megsemmisűlni: Minden Én Vagyok!

Rajhesh Vaidhya - Google Video
Rajhesh Vaidhya - hummaa.com

"Létfenntartó látszatok közt csetlik-botlik az ember"

.



Berményi Géza - Cseh Tamás: Sámándal

Remegnek a, remegnek a holdból szálló fényhullámok
átjárják az őrült várost,
Remegnek a, remegnek a fényhullámok rángatják a
káprázódó kristályhálót.
Remegnek a, remegnek a kőben járó, vízben járó
körben járó szellemtáncok,
Beleremeg, beleremeg minden, minden, égben, földben,
arcban, bőrben, álomködben.

Éjszakánknak, éjszakánknak holdfényjárta mély kútjában
szertevibráló fényhártyája.
Szikrát szór a, szikrát szór az ember szemébe, állat szemébe,
káoszt varázsol a forma helyébe.
Szétszórja a, szétszórja a szempont szabályát, az ész logikáját,
hitmagyarázó szó mágiáját.
Beleremeg, beleremeg minden, minden, égben, földben,
arcban, bőrben, álomködben.

Semmi sincs már, mint volt régen, mégis kísért a múlt fényében
minden elmúltak szellemképe.
Remegnek a, remegnek a fényhullámok rángatják a
káprázódó kristályhálót.
Létfenntartó látszatok közt csetlik-botlik az ember lépte,
a létfenntartó látszatok képe.
.

"Embernek érzem magam, olyannak mint a többi.”

.Oláh Jolán: Madarak

„Az embereknek van egy nagy hibájuk. -
.........Hogy a lelküket nem nézik meg belülről,
hogy milyen? - Mert mindenkinek tiszta volna.
És én tudom, hogy cigány származású vagyok,
de nem tudom, hogy mi az a cigány, és én nem érzem azt,
hogyha valahova megyek, csak akkor, ha esetleg mondják, hogy cigány,
mégis hogy szóval és magamban nem tudom elképzelni, hogy cigány vagyok.
Embernek érzem magam, olyannak mint a többi.”
............................................................................Oláh Jolán (1932-2005)

Oláh Jolán sohasem járt iskolába, írni, olvasni férje és gyerekei tanították meg. Tizenkét éves korától kőműveseknél és bányában dolgozott.
Az 1970-es években betegsége miatt nyugdíjba vonult, ezután kezdett festeni. Tehetsége révén hamarosan országos és nemzetközi hírnevet szerzett. Az 1980-as évektől több kiállítása volt Salgótarjánban, majd Budapesten, Kecskeméten, és 1992-ben Párizsban a Magyar Intézetben is. A roma művészet történetében Oláh Jolán volt az első nő, akinek munkáit életmű-kiállításon mutatták be.

Oláh Jolán képek - Google
.

Igor Sztravinszkij születésnapja

Igor Sztravinszkij: Tűzmadár - Pokolbéli tánc



Igor Sztravinszkij - Google Video

"és nem sajnálom, hogy szamár vagyok"

.
Szabó Lőrinc: Egy szó

Csak egy szó és elakad a beszéd… Egy szó megmoccant, kis üvegcserép, egy szó megvillant, régi, távoli halott szó, – a jelenből valami fény villant rá a messzeségbe, fény, és máris visszacikázott felém s hozta a multból, a nehéz, sötét nyugalomból, a sok gyanútlan év éje mögül a magyarázatot, hogy mi történt, s hogy mily szamár vagyok.

Csak egy szó volt, egy hosszú pillanat s kigyultak más, láthatatlan szavak, mint kétoldalt az úti fák sora, ha közbecsap a gép reflektora: végesvégig, ahogy jött a sugár, hökkenve hátrált a békés homály, hökkenve nézett szemembe a sok fakón, kajánul vigyorgó titok: nem is tudtam, hogy voltak, s hirtelen ott álltam köztük, nevetségesen.

Csak egy szó volt… Véletlen, áruló,

kis fénysugár, ártatlan, szürke szó,

és oly mesteri a gazság, amit

feltárt, a bűn, hogy mi történik itt,

oly gyönyörű volt a látvány, hogy én

kijátszottan is csak a tünemény

pompáját láttam, azt élveztem, azt,

a nagyszerűt, vakmerőt, a pimaszt,

és hallgattam… Most is elhallgatok

és nem sajnálom, hogy szamár vagyok.
.

"Minden, ami van, versre méltó"

.
Devecseri Gábor: Minden, ami van

Minden, ami van, versre méltó
és ami nincs, az is.
Az esti szélben fodrozódó kék tó,
a lányok ajka is,
a köd, a kés, az alma is,
a dombok halma is;
s mi meg sem álmodottként száll az éjben,
mind úgy eseng, hogy édes dalba térjen,
ha belehalna is!
A föld beszéde zúg az árban,
ez szól a dalban is.
Szivünk egy kis szivet visel magában,
mely hű, ha ő hamis,
vigyáz a fényre alva is,
zenél hallgatva is,
csak őt sebzi meg a szerelmes ének;
minden, ami van, fáj a szív szivének
és ami nincs, az is.
.

"Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké"

-
Kaffka Margit: Fényben

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.

Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.

De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen, --
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen...
.

Születésnapomra: "olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél"

.

"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél,

légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van,

s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"

.........................................................................................................Paulo Coelho

.

"A hitem az él, az vezet tovább"

Álom

Álom, mit nem láttak még,
És győzni, hol nem győztek még.
A bánatot eltűrni némán,
Ott járni, hol nem jártak még.

A vágyad nem elérthető,
De látod a távoli célt.
A lélek, csak az segít tovább.
Megnyílik a csillagos éj.

Törvényem ez, ezt követem én,
Ha nincsen már remény,
A hitem az él, az vezet tovább.
Mert ki előre néz,
Annak bármilyen göröngyös
útja van nem lesz nehéz.
Bízom hát, mert ki céljához hű,
Tudja, hogy merre lép.
Arra Glória nem vár talán,
Csak egy csöpp békesség.

Ha talán jobb lesz így a világ,
Nem volt értelem nélkül a lét.
A vére sem hiába hullott,
Eléri a távoli célt.

La Mancha lovag

Don Quijote:
Hallgass rám, ó Te rettentő bűnös világ
Bármily aljas és züllött is légy.
Egy lovag, ím, kibontja a jog zászlaját,
Hogy példát csak őróla végy.

Én vagyok Don Quijote, La Mancha lovagja
Ki semmi veszélytől nem fél.
Megyek merre a végzetem szólít előre
Mert nincs már oly' mesze a cél.
Bármerről fúj is a szél
Int már a győzelmes cél.

Sancho:
Én Sancho vagyok,
Sancho és követem Őt, ha bármit is kér.
Én, barátja és fegyver hordozója
Míg csak él.

Don Quijote:
Kikben felgyűlt a gazság, a rút szenvedély
Bűnös életük végéhez ér.
Mert a szent harcok évei kezdődnek el
Az erkölcs a legszentebb cél.

Én vagyok Quijote, La Mancha lovagja
Ki semmi veszélytől nem fél.
Megyek merre a végzetem szólít előre
Mert nincs már oly' mesze a cél.
Bármerről fúj is a szél
Int már a győzelmes cél.

Részletek a La Mancha lovagja című filmből
még néhány dalszöveg a musical-ből magyarul (fordította Blum Tamás)
forrás: zeneszöveg.hu

A film Miguel de Cervantes: "Az elmés nemes Don Quijote de La Mancha" című regénye alapján készült.

Tartalomjegyzék: 2009. április - május - június

április

• "Fönn az arany nap sütött"
• "érctalpait a tipró diadalnak nem tisztelem én"
• "Igen, én azt gondolom: Micsoda gyönyörű világ
• "Én szabad vagyok."
• „aki egy embert ment meg, egy egész világot ment meg”
• "Egyedül felérni ésszel a múlást"
• Imádom, ahogy mosolyog, nevet és énekel
• "tenne úgy, minha figyelne"
• A holtak vonata
• "Sem emlék, sem varázslat" 

május

• "valami fáradt pillanatból valami váratlan öröm."
• Május első vasárnapja
• S áldott ez a pünkösd napja a hajnali fényben!
• Metafizika
• 1. Igéret: "A Távolságot, mint üveggolyót megkapod"
• 2. Misztikus vigasztalás
• "Csöndben élvezem, amit szeretek."
• Hegedűverseny
• Gondolatmenet
• Varázslatok
• Fa
• Szabó Lőrinc: A sokféle hazáról

június

• "Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele..."
• "leglényegileg ugyanúgyilag az vagyok"
• "A hitem az él, az vezet tovább"
• "olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"
  
• "Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké"
• "Minden, ami van, versre méltó"
• "és nem sajnálom, hogy szamár vagyok"
• "Embernek érzem magam, olyannak mint a többi.”
• "Létfenntartó látszatok közt csetlik-botlik az ember"
• "be jó átadnom magamat neked" (Veena - Rayhesh Vaidhya)
  
• "Fényszárnyú szó"
• "de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél"
• "Nyári estéken a nyárfa alá ülök, és hallgatom a nyárfa hangjait." - Gondolatmenet: "vajon így történt-e minden...?"

Tartalomjegyzék
 2008:                                                            X.  XI-XII. .....
2009: I-II-III..... IV-V-VI.  ... VII-VIII-IX.   X - XI-XII.
2010:  I-II-II.    IV-V-VI.   VII -VIII -IX.   X -XI - XII.
2011: I-II-III.    IV-V-VI.   VII -VIII -IX.   X -XI -XII...


2012:  I-II-III.   IV-V-VI.  VII -VIII -IX.   X -XI -XII.
2013:  I-II-III.   IV-V-VI.  VII -VIII -IX.   X -XI -XII.