Magamról

Saját fotó
Hungary
"Akárki vagyok / Vagyok / Ennyi bennem mindenképpen / Isteni" - Papp Márió: Részleges tökély -------------------- "Az én hitem is van olyan szent / és tiszta, mint akárkié." - Szabó Lőrinc: Sírás nélkül (részlet) ------------------------ A blogom leginkább valamiféle verses hangulati naplóként funkcionál, olvasóként azonban versgyűjteményként is tekintheted. ;-) Bejegyzéseimben a szerzők nevei, a versek, videók, zenék címei gyakran LINKként működnek.

2010. december 31., péntek

Tartalomjegyzék: 2010.

január
február
március
április
május
június
    július
    augusztus
    szeptember
    október
    november
    december

    2008:                                                          X. . XI-XII. .....

    2010. december 30., csütörtök

    Glósóli...és..."The world goes and flutters"

    Glósóli és Hayao Miyazaki anime

    Jónsi - Boy Lilikoi

    I want to be a lilikoi boy lilikoi
    You grind your claws, you howl growl
    Unafraid of all colour
    You run, you're free, you climb and dress trees
    You reignite
    You growl, you howl, you show your teeth
    You bite, it's alright

    Say no more, use your eyes
    The world goes and flutters by
    Use your eyes, you'll know you are
    Use your eyes, the world goes and flutters by
    Use your eyes, you'll know you are

    Why me, my boy, you burn so bright
    Do you illuminate?
    One day you're out, you give up the fight
    You slow down heart-rate

    We all grow old, use your life
    The world goes and flutters by
    Use your life, you'll know you are
    Use your life, the world goes and flutters by
    Use your life, you'll know you are

    Electricity wires are down
    Rainbow colours fade into brown
    I dreamt you were smiling, shifting for good
    Courageous boy, now you are gone
    And run past the years, no place to go
    Your spirit is grand, so life goes on
    You are
    You are

    I want to be a lilikoi-boy ooooh
    You grind your claws, you howl, you growl
    Unafraid of all colour anekatips.com

    Electricity wires are down
    Rainbow colours fade into brown
    I dreamt you were smiling, shifting for good
    Courageous boy, now you are gone
    You run past the years, no place to go
    Your spirit is grand, so life goes on
    You are ..
    You are ..

    Boy Lilikoi - másképp

    2010. december 26., vasárnap

    Eger - Karácsony 2010

    *

    Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre

    Telek jutnak eszembe, telek,
    régi, kemény, csillagos telek,
    murijáró szép falusi utcák,
    deres bajszok s nagy piros fülek.
    Parasztszagu éjféli misék,
    mennyi süllyedt, jámbor semmiség,
    nagykendőbe bagyulált cselédek,
    cukorbundás házak, tejes ég.

    Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
    Pesten is átbujtam egy telet.
    Csillagok és lámpák kavarodtak,
    félelmes volt a sok emelet.
    Nappal kezdődtek az éjszakák,
    csilingelt és búgott a világ,
    cicázott az ablakok viszfénye:
    Mikulás ment a hátsó gangon át.

    Később, kisvárosi zsúrokon,
    mikor összejött a sok rokon,
    lányokat kellett hazakisérni
    s én hallgattam az egész uton.
    De másnap, mint röpülő-cipős
    Merkur, versre lengtem a csipős
    ködben a magányos jégen - mit ma
    nemcsak lábam, de szivem se győz.

    Ó teleim, gyermeteg telek!
    mily bolondul elfeledtelek.
    Úgy megfakultatok, mint a gyöngy ha
    nem ringatja eleven meleg.
    Némelyik már, mint egy szertehullt
    láncnak szeme, halkan elgurult...
    Pedig amint fogy-fogy a jövendő,
    egyre-egyre drágább lesz a mult.

    "Ami azt illeti, a varangyos most valóban felragyogott."

    2010. december 24., péntek

    Békés Karácsonyt Mindenkinek!

    Arthur Rimbaud: A kenyér-lesők

    A téli hóba, téli ködbe,
    A széles pincelyukra dőlve
    Áll öt gyerek.

    Feszült inakkal lesve, térden
    Bámulják, hogy süti a pék benn
    A kenyeret...

    Erős, fehér, nagyizmú karja
    A szőke tésztát megcsavarja
    S bedugja jól.

    Hallják pattogni a kenyérkét,
    Aztán a mosolygós, kövér pék
    Egy dalt dalol.

    Mind kuksol ottan, egy se moccan
    És a pirosló lyukra hosszan
    Néznek kívül.

    S ha holmi gazdag dáridóra
    A szőke, illatos cipócska
    Végre kisül;

    S a füstlepett gerenda alján
    Dalolni kezd a drága, halvány
    Kenyér-darab;

    És száll a tűz-ajtón az élet,
    Bús, árva lelkük is feléled
    A rongy alatt.

    Ruhájukat a dér befújta,
    De ég szemük és élnek újra,
    S csak néznek ők.

    Rózsás orruk a rácsra nyomják
    S dalolnak, látva ezt a pompát,
    Bús fény-lesők.

    Imát dalolnak epedezve
    S úgy lehajolnak a kemence
    Szent fényinél,

    Hogy szétreped rajtuk a nadrág
    S elkapja lengő ingök alját
    A téli szél...

    2010. december 22., szerda

    Fájdalom

    a kép forrása sat

    Weöres Sándor: Meghalni

    Birsalma-illatú, gyöngyház-tekintetű
    s a hangja mint harang és messzi hegedű
    s mind több és tétován sűrűdő lépteikre
    felbődül és lerogy az űr sok-szarvú ikre,
    átzudul a hideg, mindent elönt a kék!
    Elönt a kék vonzás és villámló ekék
    s égő tüskék fölött a Meztelen viharja
    redőzve ráborúl a horpadó talajra,
    megreng az édesség vad fészke, cifra tál,
    s a mozdulatlanúl terjengő fénybe száll.

    vs. Balázs 
    és Fehér Andi 37 évesen meghalt 
    és anyunak holnap lenne a 72. születésnapja

    Úgy látszik, feledhetetlen!


    Jelbeszéd (1972)

    Kis virág - mondta Magdolna, de nem találta el.
    Nem tudom, - mondta Franciska - érthetetlen jel.

    Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel.
    Így aztán érthető, a titkokat nem mondom el.
    ||: Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van,
    Ki többre nem, csak jelszavakra gondol. :||

    Ismerem, - mondta Borbála - de már nem érdekel.
    Bár tudnám, - mondta Hajnalka - miért kell ennyi jel.

    Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel.
    Így aztán hallgatok, és ezzel többet mondok el.
    ||: Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van,
    Ki többre nem, csak jelszavakra gondol. :||
    (1973-ban betiltva)


    Miért hagytuk, hogy így legyen? (1969)
    Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa,
    Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,
    Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,
    Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk,
    Minden álmunk.

    Virágok közt veled lenni,
    Tudom, szép volna, kedvesem
    Virág sincsen, te sem vagy már,
    Miért hagytuk, hogy így legyen?
    Virágok közt veled lenni,
    Tudom, szép volna, kedvesem
    Virág sincsen, te sem vagy már,
    Nem ad választ ma senki sem!

    El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
    El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
    El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
    El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa,
    Sárga rózsa.

    Virágok közt veled lenni,
    Tudom, szép volna, kedvesem
    Virág sincsen, te sem vagy már,
    Miért hagytuk, hogy így legyen?
    Virágok közt veled lenni,
    Tudom, szép volna, kedvesem
    Virág sincsen, te sem vagy már,
    Nem ad választ ma senki sem!

    Szövegíró: Bródy János
    Zeneszerző: Szörényi Levente
    Illés együttes

    2010. december 20., hétfő

    2010. december 16., csütörtök

    "emberhangon nevetett rám egy öreg ló"

    Szabó Lőrinc: Tavasz, és roham a Nap ellen

    Ez még csak a reggele; bimbó
    az egész város: részeg bogarak,
    mászkálunk az óriás falak
    szirmai közt; reggel; de arany
    lesz holnaputánra és nyugtalan
    jóíze máris kicsalogat,
    mert odakint tükrösek a falak
    s a sár is édes; az ucca fele
    fölszáradt, a másik fekete;
    föllobogózott ég, ünnepély;
    ma valami nagy öröm ér;
    a hidon emberhangon nevetett
    rám egy öreg ló; az emberek
    duplán kapták fizetésüket,
    úgy ragyog az arcuk; a hegy oldalán
    végigsöpör az arany délután
    s föntről a nap, arany üteg,
    ezer ágyúból lövi felénk
    édes kartácsait, a fényt:
    arany golyói mellemen
    csak úgy kopognak! be jó nekem
    e sok seb, e gyógyító sugarak!
    mindegyik a szívembe szalad
    s átsurran rajtam, mint a betegen
    Röntgen fényujjai. – – Nem ide akartam
    jönni, de most futok, föl, a napban,
    a Gellérthegyen, mint leitatott
    katonák, rohamkor: a Nap ellen
    kell menni most, szembe a tűzzel,
    átvágva a szerpentineken, egész
    a Citadelláig. – Fönt vagyok. – – És
    most megfut és Budakeszi felől
    ágyúz tovább és gyujtogat
    és senki sincs, csak én meg a Nap,
    és elfáradtam, de a Napot
    nem engedem, a Nap ellen
    indultam, és kitárom a mellem
    és föllobogózott ég és fényhegyek
    és fényhidak, és otthon emberek
    várnak rám. – – És nem akarok, és megyek,
    ahová a Nap hív a hegy megett.

    (Pesti Napló, 1927. március 13.) 
     megbántódtam, de nem akarok ezen rágódni

    2010. december 14., kedd

    Szalai Annamária esete a szexmagazinnal

    "Semmi baj nincs az erotikus Miami magazinnal 
    és az ő főszerkesztőjével. 
    Azzal sincs baj, hogy az ORTT-nél 
    van fundamentalista, keresztény erkölcsvédő tag -, 
    így kerek a világ. 
    De ha ez a kettő egy és ugyanaz a személy - 
    és ennek a személynek a szeme sem rebben -, 
    abból tévedhetlenül tudjuk, 
    hogy a kerek világ melyik kies szegletében járunk." (borzzz)

    2010. december 9., csütörtök

    Kyrié by Gilbert Bécaud



    Dieu vient de rappeler Sœur Marie.
    Kyrié, kyrié.*
    La petite sœur du Carmel
    Part en voyage vers le ciel.

    Dieu vient de rappeler Sœur Marie.
    Kyrié, kyrié.
    La plus jeune et la plus jolie
    De la pauvre communauté.

    Dieu vient de rappeler Sœur Marie.
    Kyrié, kyrié.
    O ma Petite Sœur,
    Comme je t'aimais !
    Et maintenant tu es morte,
    Je t'aimais tellement, tellement,
    Et moi dans mon miserere,
    Kyrié, kyrié,
    Je prie pour celle que j'aimais,
    Je pleure celle que j'aimais.

    *Kyrie-Wikipedia (Google fordítóval)


    Szabó Lőrinc: [Szavakkal nő a gyász, szavakkal enyhül…]        

    Szavakkal nő a gyász, szavakkal enyhül.          
    A valóság csak egy darabig az.          
    Mit a tudat befogad mind igaz,          
    s szempontja válogatja, hogy mi ferdül,          
    mi egyenes. De ha érzése lendül,          
    omlik előtte elv s pokoli dac,          
    s nevetséges az isteni vigasz:          
    emeli magát vagy öli veszettűl.          
    Megfogalmazás, költészet, igazság,          
    megölnél, ha erőd most megtagadnád:         
    bűvöld édenné lelkem sivatagját!          
    Nem tudom, mi volt, hogy volt és miért volt,          
    de szenvedek… Az örjöngés elég volt:          
    fogd jó munkára agyamban a tébolyt!       
            
    (1951. január 20.)
    *

    2010. december 8., szerda

    חנוכה ,חֲנֻכָּה

    In the Window (My Candles) /Susan Salidor/

    Ocho Kandelikas /Los Desterrados/

    Kad Katan

    S'vivon, sov,sov,sov

    Hanerot Hallalu

    Mi Yimalel

    Ner Li

    Dreidel Song

    Chanuka, Oh Chanukah! /Theodore Bike/


    Miracle - Matisyahu Hanukkah Song

    2010. december 6., hétfő

    "Láttam neked egy szál ibolyát"

    Kányádi Sándor: A kisfiú, aki ibolyát látott   

     A kisfiú hazafelé lépegetett az óvodából. 
     Az utca fölött rigók röpdöstek át egyik kertből a másikba. A kertekből innen is, onnan is kesernyés füstszag érzett.  
     – Égetik a tavalyi lombot – állapította meg a kisfiú, ahogy kíváncsian ide is, oda is be-bekukkantott a kerítések résein.  
     „Zöldül már a fű. Szép zöld lesz újra minden” – gondolta a kisfiú. És megállt.
     A zsendülő fű között, a kerítésen túl, alig karnyújtásnyira icipici, kék szemű ibolya nézett szembe vele.  
     – Hát ezt hazaviszem édesanyámnak – határozta el a kisfiú, s már nyúlt volna is, hogy leszakítsa.  
     – Ne szakíts le, kisfiú! – szólalt meg az ibolya, olyan halkan, hogy csak a kisfiú hallhatta.
     Erre valaki nagyokos azt mondaná, hogy az ibolya nem is tud beszélni. De én állítom, hogy tud bszélni. Tanúm rá a kisfiú, aki hallotta. És magam is számos történetben, mesében hallottam, olvastam, hogy a virágok beszélgettek. Még a tévében is láttam, hallottam, s éppen az ibolyát hallottam beszélni. A hóvirággal beszélgetett.  
     Csak hát tudni kell meg is hallani az ilyen finom hangokat. A kisfiú meghallotta.  
     – Miért ne szakítanálak? – nyúlt be a kisfiú a rácsos lécek között.  
     – Mert még kicsi vagyok, ki sem nyíltam egészen.  
     Különben is, lopni szégyen.  
     – Szégyen? – torpant meg a kisfiú.  
     – Egyenesen bűn.  
     – Egy ilyen kis virágot is?  
     – Azt is. Kicsi szégyen. Kicsi bűn.  
     – Pedig nagyon szerettelek volna hazavinni édesanyámnak.  
     – Várd meg, amíg kinyílok egészen!
     – Akkor nem lesz szégyen, nem lesz bűn?  
     – Nem, ha megkéred a bácsit.  
     – Melyik bácsit, azt a gereblyést ott, aki a tüzet rakja?  
     – Azt.
     – Kérni nem bűn?  
     – Nem.  
     – Nem is szégyen?  
     – Nem is szégyen.
     – Akkor jó, megvárom, amíg kinyílsz egészen.  
     – Köszönöm – mondta a kis ibolya a kisfiúnak –, de hogy ne
        menj üres kézzel, itt egy levelem, ezt vidd el édesanyádnak.  
     – Kösz – mondta a kisfiú. – Viszontlátásra!  
     De szedte is már a lábát szaporán, mert a beszélgetéssel eltelt az idő, s az édesanyja biztosan már várja a sarkon. Várta is.  
     – Hát te hol maradtál, kisfiam?  
     – Láttam neked egy szál ibolyát, de még nem nyílt ki egészen. Addig is ezt a levelet küldi szeretettel.  
     – Hát ez valóban ibolyalevél, köszönöm – mondta az édesanyja, s nemcsak kézen fogta, mint máskor, hanem egy picit ölbe is kapta az ő kisfiát, aki olyan kedves volt, hogy látott neki egy szál ibolyát.

    2010. december 4., szombat

    "hajat nyírtam, inget cseréltem, fizettem pontosan a számláimat"

    Rakovszky Zsuzsa: Eldöntetlen kérdés

    „Azért talán ez mégsem volt kevés…        
    Hogy úgy éltem, ahogy: a köztes zónában, éppen        
    feleúton: se mámor, se kétségbeesés…     
         
    Korán keltem, korán aludni tértem,        
    álomtalan aludtam reggelig,        
    egy bolygón, amely úgy függött a térben,     
         
    akár egy zsonglőr fönnmaradt tenisz-        
    labdája. Hogy hajat nyírtam, inget cseréltem,        
    fizettem pontosan a számláimat, pedig
      
    ha fölpillantottam az égre, délben        
    atommáglya lángolt éppen fölöttem,        
    éjjel halott kövek villogtak a sötétben
            
    saját hűlt helyükön. Hogy akit nem szerettem,        
    annak sem ártottam, pedig pók a legyet,        
    macska az egeret, s a róka részletekben
       
    rágja tövig a tó jéglapjában rekedt        
    eleven hattyú szárnyát. Hogy nem voltam hazug, vagy        
    lehetőleg sosem szegtem ígéretet,

    mikor pedig vonat rohan iskolabusznak,        
    fölrobbant repülők hullnak az égből,         
    s akitől egy fél napra elbúcsúztak,

    már csak fém karkötőjéről vagy gyűrűjéről        
    ismerik föl sokan… Hogy a valaha kedvest        
    megtartottam szánalomból, hűségből,

    hogy mindig ugyanaz a megszokott test        
    lélegzett és mocorgott mellettem a sötétben,        
    míg a kertből csak úgy dőlt befelé a nedves

    növények szaga, s láttam átszaladni az égen        
    a hullócsillagok parázsló csikkjeit,        
    csigák tapadtak össze hullámzó fű tövében…

    Hogy meghallgattam az ellenfél érveit,        
    s egyként tiszteltem, ha nem is egyféleképpen        
    állam és logika törvényeit, pedig

    tudtam, hogy meghalok, hogy egyszer eljön értem,        
    ami mindenkiért, s lezuhan a sötét        
    alagsorba velem a lift… Mégiscsak érdem,
        
    azt hiszem, valamit mindez mégiscsak ért,        
    ha lesznek is, kik azt mondják felőlem,        
    csak félig éltem, vagy félig sem, s többet élt

    nálam a pók, a tigris vagy akár a belőlem        
    nőtt, gyorsan hervadó gyom, mely mint valami kék,        
    fénytől részeg ütőér lüktet a levegőben…”

    2010. december 2., csütörtök

    "Minden szürkül, fakul"

    Dsida Jenő: Mi lesz ebből

    Minden szürkül, fakul
    Hull a hajunk.
    Az almák nem olyan pirosak, mint tegnap,
    a füvek zöldje nem izzik úgy, mint tegnapelőtt.
    Mai mosolyunk hűltebb, sötétebb,
    fakóbb:
    ijedt és szomorú utánzata a régieknek.
    A szavak napról napra üszkösebbek.
    A szerelem karja tágul, ernyed, lankad, elenged...
    Mi lesz ebből, kedvesem?
    Éjszaka? Fekete csönd? Hideg ború?
    Vagy kihamvadó utakon át jutunk
    örökmosolyú, fényesen izzó, boldog mezőkre?

    1930
    A párizsi Katakombák

    Ódon várkastély, Séta, A Tuileriák
     
    Bydlo, Séta, Csibék tánca tojásban, Samuel Goldenberg és Smüle
    Séta, A limoges-i piac, Katakombák, Holtakkal a holtak nyelvén
    A tyúklábakon forgó kunyhó (Baba-Jaga kunyhója),A kijevi nagykapu
    Előadó: Ivo Pogorelich (forrás)
    Egy kiállítás képei - a Hangtárnok-on

    Amikor még néztem TV-t

    Zenék a YouTube-ról

    Bartók Béla:
    Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára,
    Sz. 106, BB 114 (1936) (forrás)
    I. Andante tranquillo

    II. Allegro

    III. Adagio

    IV. Allegro molto


    Tihanyi László: Passacaglie

    Concerto for Viola and Orchestra Op.49 (IV)



    Schubert-Mahler: A halál ás a lányka(forrás)
    Allegro(a)

    Allegro(b)

    Andante con moto (a)

    Andante con moto(b)

    Scherzo

    Allegro (b)



    Gustav Mahler - Tragic/Tragische Symphony / Symphony No. 6 in A Minor
    Conductor: Leonard Bernstein (forrás)
    I. Allegro energico, ma non troppo. Heftig, aber markig



    II. Scherzo: Wuchtig



    III. Andante moderato



    IV. Finale: Sostenuto - Allegro moderato - Allegro energico

    IV. Adagio. Sehr langsam und noch zurückhaltend




    Liszt Ferenc: II. Magyar Rapszódia
    Black Sabbath - Iron Man
    forrás

    Zene-mp3

    "Va pensiero" - Giuseppe Verdi: Nabucco /forrás/


    Leonard Cohen - I'm Your Man /forrás/


    Chopin - Etude op10. no.3 Tristesse - John Lewis Grant /forrás/


    The Secret Universe /forrás/


    Mozart: Concerto for Violin and Orches /forrás/

    Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

    Én úgy szerettem volna élni
    Minden halandóval beszélni

    Mindenkinek nevét kérdezni
    Mindenkinek szívét érezni

    A járdán osztani a virágot
    Tegezni az egész világot

    Megsímogatni ami állat
    Érinteni minden fűszálat

    Imádni végtelen sereggel
    A napot ha fellángol reggel

    És énekszóval összejönni
    Az esti csillagnak köszönni

    S testvéri csókkal hazatérni
    Én így szerettem volna élni

    Csillagom

    Blogarchívum


    Heves Megyei Szervezete
    websas.hu