Magamról

Saját fotó
Hungary
"Akárki vagyok / Vagyok / Ennyi bennem mindenképpen / Isteni" - Papp Márió: Részleges tökély -------------------- "Az én hitem is van olyan szent / és tiszta, mint akárkié." - Szabó Lőrinc: Sírás nélkül (részlet) ------------------------ A blogom leginkább valamiféle verses hangulati naplóként funkcionál, olvasóként azonban versgyűjteményként is tekintheted. ;-) Bejegyzéseimben a szerzők nevei, a versek, videók, zenék címei gyakran LINKként működnek.

2011. január 28., péntek

"Én láttam egyszer"

Schiller / Ein schöner Tag

Schiller / Stille
Schiller mit Veljanov / Desire


Rákos Sándor: Nap és Hold

Én láttam egyszer, hogy a Hold
a Nappal szembenézett.
Halványkék, márványeres volt a Hold
hűs hajnali igézet.

A Nap, a Nap meg úgy lobogott
mint százezer fáklyaláng.
Tűzfarkú páva az ég kertjében,
szórta tollas sugarát.

Egy dombról bámultam, világ szeme,
a Holdat és a Napot.
Jobb orcám majdnem elégett,
a bal majd megfagyott.

2011. január 23., vasárnap

"What shall we do to-morrow? What shall we ever do?"

Káldy Lajos: Kunyhó
„A pincék festője lettem, mert rádöbbentem, hogy ezek a remekművek… menthetetlenül el fognak pusztulni... Megmenteni nem tudom őket, csak elsiratni és emléket állítani nekik.” (Káldy Lajos)


Takács Gyula:
A magyar Waste Land-ek - Hegyközségeink pusztulására vs: sat


T.S. Eliot: The Waste Lande - Átokföldje  Vas István fordításában






Kiegészítések:
T. S. Eliot: The Waste Lande
Weöres Sándor A puszta ország címmel fordította le
Wasteland- videojáték

2011. január 22., szombat

Cseh Tamás Emlékkoncert a Millenáris Központban, 2011 január 22.

"Ember vagyunk, a föld s az ég fia"

Vörösmarty Mihály: Kölcsey

Meg ne ijedjetek, a hazaföldnek szíve dobog fel:
     Kölcsey sírjától keble örökre sebes.

1844. szeptember 18. előtt

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
     "Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
     Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
     Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
     De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nem ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
     Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
     És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
     Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
     Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!

1844 vége

 A magyar kultúra napja: január 22.

A kultúra:
"Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége./A művelődésnek valamely területe, illetve valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása.
(Magyar értelmező kéziszótár)

"Egy adott közösség által birtokolt, használt, alakított és közvetített tárgyi és szellemi világ, amelyet a közösség tagjai azonos módon értelmeznek" forrás
vs: sat

A kultúra:

"Jelenti egyrészt az emberi cselekedeteket, másrészt ennek eredményeit."
"fogalmába nemcsak és nem is elsősorban az irodalmi, művészeti, zenei alkotások, azok ismerete és élvezete tartozik, hanem egyrészről az emberek alkotta tárgyak, másrészről és főképpen a társadalom viselkedési szabályai, normái, az azokat alátámasztó értékek, a hiedelmek, a vallás, továbbá a hétköznapi és tudományos ismeretek, végül maga a nyelv" forrás

"a kultúra és a kommunikáció egymástól elválaszthatatlan, a kommunikáció a kultúra hordozója. 
Kultúra = egy adott pillanatban az emberiség birtokában levő információhalmaz, 
kommunikáció = ennek megőrzése és továbbadása." forrás

és még 
http://kultura.lap.hu/ 

2011. január 17., hétfő

"És új energiává lesz a múló idő"

Bartók Béla: I. Rapszódia / Előadók: Bartók Béla, Szigeti József

Bartók Béla: I. Rapszódia / Előadók: Schiff András, Perényi Miklós

Johann Sebastian Bach Goldberg-variációk /Előadó: Schiff András


Vas István: Rapszódia egy őszi kertben

Csapzottan tarka lett az a fényteli kerted,
Későn süt fel a nap, hamar homálylik,
Elfagytak, feketednek
Napraforgóid, dáliáid,
Még nyílnak, őszien égnek – már nem sokáig –
Napszomjas, késő helianthusok:
Az elmúlásból is itt körül az világít,
Ami nekünk meg nem adatott.

Piroslik már a kis meggyfád – milyen lesz,
Ha jön a nagy esőzés hirtelen?
Szebbek a rőt levelek, ha kerengnek
Nedves szelekben is tündérien.
Már várja a nemes, növényi sejtelem
Novemberi esők verését:
Itt győzni fog minden enyészeten
A szépség.

Magunkra gondolok – a szívre, a gyomorra,
Nem a haláltól félek, féltelek.
De miért kell nekünk magunktól undorodva
Megérni – ha megérjük – a telet?
Szépségben boldogult virágok, levelek –
S ha holdba, csillagokba ér az ember,
Csúnyán közelítő telében mire mehet
Ezzel a földi förtelemmel?

Elfagyott rózsák, dáliák: a kertünk
Új és új szépség akkor is, ha pusztul.
Meglátjuk most, hogy mit szereztünk
Bőrön, beleken, szerveken túl?
Ez még az ősz, ha jól, ha rosszul,
Most vívj, most védd magad,
Míg végső hódításra el nem indul
A sejtjeinkbe zárt tudat.

Hát lett-e tízezer éveken át
Szépség, ami nem a miénk?
Vagy tud-e ilyet a lomb, a virág:
Eltenni télire a fényt?
Nincs miért adnunk a szerényt:
Még csúf estünkben is több szépségünk marad,
Mint amit valaha pompáztak elénk
Virágok, madarak.

Mi más értelme van az időben a szépet
Halmozni, ha nem ez,
Hogy mikor nyomorultul vergődik az élet,
Akkor is szép lehess?
Nem tréfából teremtett tartós és nemes
Szépséget annyi mesterünk és ősünk:
Azért, hogy te is vele védekezz,
Míg alantas elmúlással vesződünk.

Mit tud a virág, mit tud a tenyészet?
Rettentő szép rakéták, robbanva repüljetek!
Mindig nekünk teremtik a földöntúli szépet
Az emberi évezredek,
És mindig te leszel, és mindig én leszek,
Holdban, Marson, ki tudja, hol,
Míg meg nem leljük azt a képletet,
Nem nyughatom s nem nyughatol.

És új energiává lesz a múló idő
S új csillagmáglyát gyújt meg érted,
S vígasztalóvá lesz a rémítő,
S mindent meglátsz, mindent megértek,
És érthetetlen szenvedésed
Hétszer boldog szépségre válik:
Mosolyodban kinyílnak a régen semmivé lett
Napraforgóid, dáliáid.

Petőfi Sándor: Szeptember végén

2011. január 15., szombat

Hiphop-aktivista

Irie Maffia - Régi Új

Irie Maffia - Busaman

Busa Pista: Nem mindegy dalszöveg

Zomblaze feat. Busa Pista - Metropolis

Tüntetés a sajtószabadságért

2011. január 12., szerda

Felfedezni egy pillangót

Vladimir Nabokov
Nabokov az EX Symposion-ban

Vladimir Nabokov: On discovering a butterfly

I found it and I named it, being versed
in taxonomic Latin; thus became
godfather to an insect and its first
describer -- and I want no other fame.

Wide open on its pin (though fast asleep),
and safe from creeping relatives and rust,
in the secluded stronghold where we keep
type specimens it will transcend its dust.

Dark pictures, thrones, the stones that pilgrims kiss,
poems that take a thousand years to die
but ape the immortality of this
red label on a little butterfly.

2011. január 11., kedd

Konrád György


Maria Theresia Paradis: Sicilienne in E flat major
Carl Maria von Weber violin sonata (Op. 10 No. 1) ?

„Legyünk nyugodtan furcsák, széles mosoly,
de semmi sértődés!”
(Elutazás és hazatérés) Konrád György író

"valaki… valaha… valamit…"

Kálnoky László: Egy régi sörtalp paleográfiája 

Valamelyik napon vagy valamelyik éjszaka, álmomban,
betértem a Délbudai Vendéglátóipari Vállalat           
– ha egyáltalán létezik ilyen nevű vállalat –,           
vagy talán egy gebines-falatozó teraszára           
– honnan származik ez a szó: „gebines”? Ezt még senki se tudta nekem                                    megfejteni,           
azaz etimologice megmagyarázni –,           
ahol is sört rendeltem, amit legnagyobb meglepetésemre           
egy réges-régi sörtalpra tett le asztalomon           
egy se fiú, se lány, vagyis öltözetéről és hajviseletéről           
föl nem ismerhető nemű, fiatal emberi lény.           
Ilyet se láttam vagy harminc év óta,           
ilyen sörtalpat, amilyet, nem fognak soha többé gyártani,           
aminőt nem fognak soha látni unokáink,           
legföljebb a sör-, bor-, pálinka-múzeumban,           
ha lesz valaha ilyen intézmény.           
E kerek, papundekli sörtalp emlékeztetett a vele egykorú,          
arzéntartalmú légyirtó papírra,           
amilyet annak idején a tiszazugi méregkeverő asszonyok           
vízben áztattak ki, majd a vizet           
pogácsába, buktába sütötték, s ezen a módon           
hallgattatták el végleg sopánkodó, beteg anyósukat           
avagy nagytermészetű férjüket.           
De hagyjuk őket, hiszen róluk különb riportot írt           
Móricz Zsiga bátyánk annak idején           
a Nyugat hasábjain, 1930 február elsején.           
Visszatérve a sörtalpra, közepén még látható volt a kecskebak,           
a Dréher-féle baksör emblémája,           
helyesebben, nem volt már látható,           
legföljebb odaképzelhette, aki valaha látta,           
és máris eszembe juttatta a fosszilis lelet          
egyik kiváló barátomat, aki ma főszerkesztő és egyetemi tanár,           
de 1945 végén vagy 46 elején           
az inflációs nyomor célbavenni kényszerítette           
a sörgyár nem megvetendő összegű pályadíját e reklámversikével:         
                                                      Bánat ellen ősi szer        
                                                     Haggenmacher őszi ser.   
                    
A pályadíjat elnyerte, de alkotását nem használták fel a sörgyár vezetői.           
Nyilván idegenül csengett fülükbe           
a patinás „ser” szó. Igaz, írhatta volna így is a szerző:         
                                                    Bánat ellen ősi ször          
                                                  Haggenmacher őszi sör.    
                  
De – sajnos – Debrecenből jött, nem Szögedéből,           
s ha onnan jön, akkor meg a tájszólás miatt lett volna baj,          
hiszen a szőrözők száma ezidőtájt           
népesebb volt, mint a sörözőké,           
mivelhogy a sör pénzbe került.           
Mindegy! Fő, hogy megmentettem a feledéstől           
egyetlen, általam ismert költői művét,           
mert barátom nem pályázott dalnoki babérokra.           
Mellesleg szólva, bárcsak sok ilyen           
mulatságos verset olvashatnánk manapság!           
De ez is mellékvágány! Firkált ugyanis arra a sörtalpra           
valaki… valaha… valamit…, de a régi átázások nyoma,           
a sok ráfröccsent sör, bor s az elillant pörköltszaftok foltjai annyira           
elmosták már az írást, hogy akképp görnyedtem fölébe,           
mint az egyiptológus a palimpszeszt fölé.           
(A palimpszeszt olyan pergamentlap,           
amelyről letörölték a régi szöveget,           
hogy helyébe újat írhassanak;           
eszerint a papírtakarékosság dívott már a fáraók korában is –.)           
Bocsánat, hogy megmagyarázom, amit szinte mindenki tud,           
noha a tudás egyelőre nem tartozik a státus-szimbólumok közé.          
És szellem keringett föl a söröspalackból,           
egy régi hentesmester szelleme,           
akiről nagyapám mesélt, mikor térdére ültetett           
– de miféle nagyapa? hisz mind a kettő meghalt még születésem előtt… –           
szóval, nagyapám mesélte, hogy ezt a régi hentest           
tönkretette az ital és a kedvezőtlen üzletmenetel,           
s megtakarítandó a boltbért, gyomrán dobkályha formájú gyorsforralóval,           
melyet nyakába szíjazott,           
járta a múlt század végén az egri utcák éjszakáját,           
s ha a kódorgó korhelyek vagy bálból hazatérő úrfiak           
kurjantották nevét, előbotorkált a keskeny Érsek utca,           
a Szent János utca vagy a Kaszinó utca girbe-gurba házsorai közül,           
és szolgált főtt kolbásszal, virslivel, tormát, mustárt is adva hozzá,           
és ropogós zsömlét, mivel akkoriban hallgattak még a fegyverek,           
viszont a zsömlék még ropogtak.           
De a sörtalp nem vallott róla sem.           
Nem mondta el, hogy virágzott föl már nem létező üzlete.           
A rég szem elől vesztett tárgyat bepiszkolták meg nem tisztíthatón.           
Nem mondta el, mikor rontottam el az életem,           
vagy mint lendíthetnék hátralevő napjaimon.           
Lehet, hogy az örök ifjúság titkát írták föl reá,           
hisz ifjúságomból dobták elém láthatatlan kezek.           
Közben a nap gyorsan aláhanyatlott.           
A sordíj csigalassan vánszorgott fölfelé.

2011. január 10., hétfő

"szeretlek, drága szent szabadság!"


Petőfi Sándor: Első esküm

Fiú valék még, iskolás fiú,
Tizenöt éves; és az iskolázás
Rám nézve nyűg volt, nagy nehéz nyűg, amely
Rajtam napestig szomorún csörömpölt,
S még álmaimból is föl-fölriasztott.
Lerázni vágytam e nyűgöt magamról,
Lerázni vágytam minden áron azt.
Már akkor, akkor úgy szerettelek,
Olyan világ-fölgyujtó szenvedéllyel,
Mint most szeretlek, drága szent szabadság! -
Gondolkodám a mód felől: miként
Szakíthatnám le rólam a bilincset?...
Szinészek jöttek, s elhatározám
Közéjök állni és elmenni vélök,
El, habár a földhözragadt nyomor
Mindkét kezével átölelne is,
Habár apámnak átka és anyámnak
Könyűi lesznek útitársaim,
Csak hogy szabad, hogy független legyek.
S elmentem volna, ámde megtudá
E lázadó szándékomat tanítóm,
S az indulásnak napján elfogott,
És rám csuká szobámnak ajtaját,
S rab voltam, míg a színésztársaság
Határunkon túl messze, messze járt.
Sírás, könyörgés, lárma, mindhiába!...
Nem az fájt már, hogy nem leszek szinész,
De hogy maradni kényszerítenek.
A kényszerítés égett lelkemen,
Mint a görögtűz, olthatatlanúl.
Itt tettem első esküvésemet,
Nagy és szent esküt mondék börtönömben,
Hogy életemnek egy főcélja lesz,
S ez: a zsarnokság ellen küzdeni.
S ez eskü most is olyan szent előttem,
Amilyen volt az első pillanatban,
S verjen meg engem a hatalmas isten,
Verjen meg még a másvilágon is,
Ha valaha ez esküt elfelejtem!

Pest, 1847. április

Petőfi Sándor összes költeményei

2011. január 8., szombat

"Des années, des jours, des heures, combien? Je m'en fous..."


Le temps qui reste
Combien de temps...
Combien de temps encore
Des années, des jours, des heures combien?
Quand j'y pense mon coeur bat si fort...
Mon pays c'est la vie.
Combien de temps...
Combien

Je l'aime tant, le temps qui reste...
Je veux rire, courir, pleurer, parler
Et voir, et croire
Et boire, danser,
Crier, manger, nager, bondir, désobéir
J'ai pas fini, j'ai pas fini
Voler, chanter, partir, repartir
Souffrir, aimer
Je l'aime tant le temps qui reste

Je ne sais plus où je suis né, ni quand
Je sais qu'il n'y a pas longtemps...
Et que mon pays c'est la vie
Je sais aussi que mon père disait:
Le temps c'est comme ton pain...
Gardes en pour demain...

J'ai encore du pain,
J'ai encore du temps, mais combien?
Je veux jouer encore...
Je veux rire des montagnes de rires,
Je veux pleurer des torrents de larmes,
Je veux boire des bateaux entiers de vin
De Bordeaux et d'Italie
Et danser, crier, voler, nager dans tous les océans
J'ai pas fini, j'ai pas fini
Je veux chanter
Je veux parler jusqu'à la fin de ma voix...
Je l'aime tant le temps qui reste...

Combien de temps...
Combien de temps encore?
Des années, des jours, des heures, combien?
Je veux des histoires, des voyages...
J'ai tant de gens à voir, tant d'images..
Des enfants, des femmes, des grands hommes,
Des petits hommes, des marrants, des tristes,
Des très intelligents et des cons,
C'est drôle, les cons, ça repose,
C'est comme le feuillage au milieu des roses...

Combien de temps...
Combien de temps encore?
Des années, des jours, des heures, combien?
Je m'en fous mon amour...
Quand l'orchestre s'arrêtera, je danserai encore...
Quand les avions ne voleront plus, je volerai tout seul...
Quand le temps s'arrêtera..
Je t'aimerai encore
Je ne sais pas où, je ne sais pas comment...
Mais je t'aimerai encore...
D'accord?

Előadó: Serge Reggiani

Szövegíró: Jean-Loup Dabadie
Zenesszerző: Alain Goraguer
2002

2011. január 2., vasárnap

Karmazsinvörös

Bob Dylan-My back pages


THE BYRDS- "My back pages"


The Coral - More Than a Lover


The Coral - Secret Kiss


King Crimson

2011. január 1., szombat

Tartalomjegyzék: 2011.

 január
    február

      március
        április
        május   
        június

         július

        2011. augusztus
        2011. szeptember
                         27 év (1984.10. 02. - 2011.09.08.)
        2011. október

        2011. november

        2008:                                                          X. . XI-XII. .....

        "De hiszen nincs is rajta semmi! - szólalt meg egyszer csak egy kisgyerek."

        1949. évi XX. törvény A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

        A jogszabály mai napon hatályos állapota  ( 2011.I.1. )


        A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA
        A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:













        Zenék a YouTube-ról

        Bartók Béla:
        Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára,
        Sz. 106, BB 114 (1936) (forrás)
        I. Andante tranquillo

        II. Allegro

        III. Adagio

        IV. Allegro molto


        Tihanyi László: Passacaglie

        Concerto for Viola and Orchestra Op.49 (IV)



        Schubert-Mahler: A halál ás a lányka(forrás)
        Allegro(a)

        Allegro(b)

        Andante con moto (a)

        Andante con moto(b)

        Scherzo

        Allegro (b)



        Gustav Mahler - Tragic/Tragische Symphony / Symphony No. 6 in A Minor
        Conductor: Leonard Bernstein (forrás)
        I. Allegro energico, ma non troppo. Heftig, aber markig



        II. Scherzo: Wuchtig



        III. Andante moderato



        IV. Finale: Sostenuto - Allegro moderato - Allegro energico

        IV. Adagio. Sehr langsam und noch zurückhaltend




        Liszt Ferenc: II. Magyar Rapszódia
        Black Sabbath - Iron Man
        forrás

        Zene-mp3

        "Va pensiero" - Giuseppe Verdi: Nabucco /forrás/


        Leonard Cohen - I'm Your Man /forrás/


        Chopin - Etude op10. no.3 Tristesse - John Lewis Grant /forrás/


        The Secret Universe /forrás/


        Mozart: Concerto for Violin and Orches /forrás/

        Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

        Én úgy szerettem volna élni
        Minden halandóval beszélni

        Mindenkinek nevét kérdezni
        Mindenkinek szívét érezni

        A járdán osztani a virágot
        Tegezni az egész világot

        Megsímogatni ami állat
        Érinteni minden fűszálat

        Imádni végtelen sereggel
        A napot ha fellángol reggel

        És énekszóval összejönni
        Az esti csillagnak köszönni

        S testvéri csókkal hazatérni
        Én így szerettem volna élni

        Csillagom

        Blogarchívum


        Heves Megyei Szervezete
        websas.hu